Annak ellenére, hogy a meteorológia egész napos esőt jósolt, kora reggel elindult a bérelt autóbusz a MRL Salgótarjáni Alapszervezet Simonton Klubjának lelkes tagjaival. A lombos fák alkotta zöld „alagúton” vitt az utunk és már az utazás alatt is töltekezhettünk a természet szépségével. Megérkezve Bükkszentkeresztre, csatlakoztunk a miskolci „simontonosokhoz” és elsétáltunk a gyógyító kövekhez. Miskolci társunk, Emese énekszóval várt minket a fa-Madonnánál. Helyi idegenvezetőnk halkan mesélni kezdett a székely garabonciásról, aki legutóbb itt járt, és megállapította, hogy ez a hely egy ősi, kör alakú szentély, mesélt IV. Béláról és a tatárokról, a föld alatti ércek gyógyító kisugárzásáról és a fák stresszoldó hatásáról. Ezután egymás kezét megfogva, behunyt szemmel küldtük az energiát, szeretetet azoknak, akik nem lehettek itt, de fontosak nekünk. Peregtek a könnyek a néma ima közben a gyógyító csendben, csak a kakukk hangja hallatszott és mókus futkározott jó karnyújtásnyira fölöttünk a fán. Közösen, kéz a kézben elénekeltük a Himnuszt és ki-ki megkereste kedvenc fáját, kövét, és elvonulva némán meditált, vagy halkan beszélgetett. Nagy összeborulások, mély ölelések következtek. Közben meg-megdörrent az ég, és körbevettek minket a zivatarfelhők, de felettünk egy kis körben kék maradt az ég és sütött a nap. Égi oltalom alatt álltunk, egész idő alatt egy csepp eső sem esett.
Ezután volt, aki a kilátóhoz sétált, volt, aki Szabó Gyuri bácsihoz vagy az üvegmúzeumba.
A program végén búcsút vettünk miskolci társainktól és testileg-lelkileg felfrissülve elindultunk hazafelé.
Köszönet a csodás napért szervezőinknek, Klárának, Annának, Esztikének, minden segítő kéznek és szívnek. Jövőre, veletek, ugyanitt!
