2017.augusztus 27 – szeptember 03
Egy hét a „Bakonyban”
2017.augusztus 27-én 22 fő (érintett beteg és segítő) utazott el Bakonyszücsre. A jó szervezésnek köszönhetően (Megjegyzés: Molnár Évának) sikerült az utazást úgy megoldani, hogy kisbusszal utazhattunk szálláshelyünkre. A hangulat már az utazás alatt a tetőfokára hágott. Jó kezdést, jó folytatás követte. Nem volt idő unatkozásra. Szórakozás és munka váltotta egymást. Időnk csodálatos volt, szállásunk kiváló. Örök élmény marad dr.Bakos Tóth Márta klinikai gyermek-szakpszichológussal, a bakonyszücsi Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthonának a megálmodójával és vezetőjével való találkozás. Kötetlen, közvetlen, érzelmekkel teli beszélgetésre került sor. Beszélt önmagáról, miért lett segítő, gyógyító szakember, a klinikán eltöltött évek tapasztalatairól, arról, hogy mi késztette arra, hogy 1991-ben létrehozza az otthont, munkája szépségeiről és nehézségeiről. Doktornő élő zenével kedveskedett (szintetizátoron Mátyás Gyuláné zenetanárnő játszott) és zárszóként Garai verssel fejezte be a beszélgetést. Útravalóként kaptuk: legyen mindig jó humorunk, mert a humornak gyógyító ereje van.
Itt tartózkodásunk alatt őszinte beszélgetésekre került sor, ki milyen utat járt be, miért volt nehéz beszélni a betegségről és ma már miért nem. Többen már nem először jártak itt. Közülük kerültek ki az újoncoknak a segítői. Szeptember 3-ra egy összekovácsolódott csapat hagyta el az otthont. A jövőben munkájukat odaadó odafigyelés, a szeretet, az egymásról való gondoskodás fogja jellemezni. Reméljük, hogy az otthont-otthonunkat a minisztériumokban továbbra is támogatni fogják, hogy minél többen vehessenek részt a rehabilitációban.
Vasárnap a Szentmisén hívő és nem hívő együtt imádkozott a betegekért, a gyógyultakért.
Egy napunk története Bakonyszücsön
Reggel 6.00-kor ébredés, relax, torna az ágyban, nehezen de öltözködés, futás a pályára. Szemtornát követően 45 perc mozgás a felnőtt játszótéren, ahol tornázni, kondizni lehetett különböző gépeken, séta a szállásra. Reggeli majd délelőtt beszélgetés és játék. Heti mottónk:
„ A szavak rezgései képesek megérinteni minket. Ezért a megfelelő pillanatban elhangzó megfelelő szavak képesek meggyógyítani a lelket – a lélek pedig a testet” Rüdiger Dahlke
Délben ebéd. Délután séta a környéken. Tettük mindezt az esti étkezés előtt. A gyaloglás jót tett a fenekünknek és lábszárunknak (sikerült összes izmainkat megdolgoztatni), jókedvre derített -adtuk a boldogsághormont a szervezetünknek-. Sajnos nem számoltuk a lépéseink számát, de saccolva a napi 10 ezer lépésünk jócskán megvolt. (Pl. a buszpályaudvar 5000 ezer lépésre volt a szállásunktól, amit naponta többször is megkerültünk) Vacsora, utána közös társas, kártyajáték következett. Heltai Jenőt idézve: „Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek” Másik érezhető áldásos hatása: feszültségünk oldása volt.
11.00 kor fürdés,lefekvés. (Megjegyzés: 1 hét alatt nem néztünk TV-t, nem hallgattunk rádiót, nem telefonáltunk, nem facebookoztunk: csak egymásra figyeltünk.)
