“Kozempel Zsuzsánna emlőműtéten átesett beteg vagyok
1999. Januárban mammográfiás vizsgálatra kaptam értesítést, melyen részt vettem.
Közben elmentem tüdőszűrő vizsgálatra, mivel édesanyám előző év augusztusban tüdő rákban hunyt el. Mind két vizsgálat eltérést mutatott, de magam is éreztem egy kis csomót a mellemben az önvizsgálattal. Ultrahang vizsgálatra került sor és ezt követően tű biopsziás mintát vettek.
Egy hét múlva az eredmény átvételekor közölték velem, hogy rosszindulatú daganatom van. A sírástól nem tudom, hogy jöttem haza. A húgom igyekezett vigasztalni. Nehezen nyugodtam meg, de másnap bementem dolgozni, mintha mi sem történt volna. Munkatársaim semmit sem vettek észre. Még aznap a háziorvosnál is rám jött a sírás, amikor közölték, hogy jobb, ha minél előbb műtétre megyek.
Március 8-án megműtöttek. A klinikai bent létem alatt próbáltam betegtársaimba lelket önteni, hogy nem szabad feladni a reményt a gyógyulás érdekében. A rosszindulatú daganat beigazolódott, de a nyirokban nem volt áttét. A szövettan alapján csak sugárkezelést kaptam. Ezt elég jól viseltem.
A sugárkezelést követően visszamentem dolgozni. Eltökélt szándékom volt, hogy meggyógyulok. Betartottam az orvos utasításait. Életmódomban, étkezési szokásaimon a műtétet követően változtattam. Nagyon sokat számított, hogy a családtagok, barátok, munkatársak kezdettől fogva mellettem voltak, segítettek, ha szükséges volt.
2000-ben újabb nagy nőgyógyászati műtéten estem át, de 6 hét múlva már visszamentem dolgozni. A szemem előtt lebegett a gyógyulás. Munkatársaim csodálták, hogy milyen lelki erőm van, hogy munka mellett több társadalmi munkát is végzek. Mint mondták, sok egészséges, műtéten át nem esett ember nem dolgozik ennyit.
1999-től augusztusban részt vettem a Hívás emlőbeteg klubalakuló ülésén. A munka mellett 2000. májustól – immár 17. éve – a klub vezetője vagyok, így segítségére lehetek betegtársaimnak.
2003-tól a Magyar Rákellenes Liga Debreceni Alapszervezetének vezetőségi tagjaként és küldöttjeként is tevékenykedek.
2001-ben 35 év után megszűnt a munkaviszonyom a MATÁV-nál, ami jobban megviselt, mint a műtéteim és a sugárkezelés. Leszázalékoltatni nem akartam magam, mert úgy éreztem, hogy a munka az éltető elemem. Szerencsére nem lettem egy napig sem munkanélküli, mert a jogelőd munkahelyemen, a postánál kaptam végzettségemnek megfelelő munkát. innen mentem 2006-ban nyugdíjba.
Szeretem a természetet. Sokat kirándulok, utazom – a klubokkal is -, kertészkedem, a nehéz fizikai munkát kerülöm.
A 16 év alatt jól sikerült klubfoglalkozások, kirándulások, sok közös megmozdulás újabb energiát adnak, ami nagymértékben segítette a gyógyulást. Jó érzés, hogy a klubtagok számítanak szervező, segítő munkámra. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, érzem szeretetüket.
- óta járok az általunk szervezett gyógytornára. 2012. április 12-én megalakult Újjászületés Debrecen Rehabilitációs Tácklubba, ahova szintén járok. Több fellépésünk volt. 2012. szeptemberben beindítottuk a Főzzünk, de okosan főzőklubot, melyet havonta szervezek és részt is veszek rajta. Ezek mind az egészséges életmódot, a gyógyulást segítik.
A betegségem a műtét után nem titkoltam, tudtam beszélni róla. Így tágabb környezetemben is propagálom az önvizsgálatot és a mammográfiás vizsgálaton való részvételt. Hiszen, mint az én és sok betegtársam esete is bizonyítja azt, hogy az időben felfedezett és megműtött rákos daganat gyógyítható.
A hit, az akaraterő és a pozitív hozzáállás nagyban hozzájárul a gyógyuláshoz.
A hit hegyeket képes megmozgatni. Ha hiszel a gyógyulásban, akkor legyőzhetsz bármit, de ha elhagyod magad, akkor véged. Hinned kell, hogy még van dolgod itt a földön, és szeretteidnek szükségük van rád.
Ne csak saját problémánk kerüljön előtérbe. Legyen időnk arra, hogy másokkal is szeretettel foglalkozzunk.
Édesanyám szavai a mai napig a fülembe csengenek: „hátunk mögé dobjuk a bajt és élünk vele.”
Kozempel Zsuzsánna
MRL vezetőségi tag, Hívás klubvezető
