Pappné Ráduly Irma története

„Tudjunk jóba lenni a világgal, és a világ visszamosolyog ránk” / Tatiosz /

        „Anyu büszke vagyok Rád”

“Gyönyörű, őszi nap, melengető sugaraiban sütkéreztem a kertünk teraszán. Gondolatban kissé elkalandoztam. A napokban voltam kontroll vizsgálaton, aggódtam – vajon mi lesz az eredmény?

Ekkor megszólalt a telefon, hangját vészjóslónak hallottam, ahogy bele hasított a nyugodt őszi délutánba. A vonal túloldalán kellemes női hang – adom a főorvosnőt. Éreztem, ebből nem lesz jó hír.

        Az eredmény pozitív!

A nap elsötétült előttem, a gyönyörű délután rondává változott.

Kérdések sokasága a fejemben:     

        miért én

        miért velem

        hol vagy Istenem, mikor mindig mondod, te figyelsz rám?

Kérlek, most vegyél a vállaidra!

Telefonok végtelenje – a vonal végén döbbenet, vigasztaló szavak.

„Anyu megharcoljuk” mondta a fiam! És elkezdődött a harc. Megkerestük a megfelelő orvost, vizsgálatok sokasága következett.

A műtét drasztikus volt.

Mi lesz velem ezután? Kérdeztem magamtól, és mi lesz a 80 éves anyukámmal? –aki nálunk lakik.

Ekkor elhatározásra jutottam – nekem győznöm kell! Anyu megharcoljuk csengett s fülembe fiam mondata. Felvettem a „kesztyűt”. A harc emberpróbáló volt. Megjártam a megjárható mélységeket. A harc minden fordulójánál – 6 kemoterápia, véget nem érő sugárkezelések-ott volt mellettem a fiam. Erőt adtak a barátaim,és az akkori párom is.

Testben és lélekben is megfogyatkoztam.

A vizsgálatokra mindig sírva mentem be. Az onkológusomtól is segítséget kaptam a nehéz napok átvészelésére.

„ Asszonyom látja ezeket az orvosi papírokat, leleteket, ezek olyan betegeké, akik már 10 éve járnak hozzám. Az ön papírja is itt lesz köztük. /10 év múlva is /

Bár nem hiszek a mesékben, de ezt elhittem. Az aggódó barátok rendszeres telefonja, érdeklődése is nagyon sok erőt adott, de a lányomtól kapott telefon mindent vitt.

„Anyu most már elmerem mondani, hogy titokban büszke voltam Rád, hogy csendben a fájdalmakat méltósággal tűrve harcoltál a betegségeddel.

VÉGE!

Nincs több kezelés! Kitavaszodott-elkezdődött az új életem, melyben 10 éves lettem.

Bár az évenkénti kontroll vizsgálatok miatt mindig nagyon izgultam, de új erőre kaptam.

Nem szabad elgyengülnöm, hisz mit mondott a fiam –anyu megharcoljuk – és igaza volt, de ez a harc életem végéig fog tartani.

Már gyűjtöttem annyi erőt, ha kell, én segítek másoknak. Nem felejtem el a lányom szavait sem: Anyu büszke vagyok Rád!

Ez az én történetem.”

                      Pappné Ráduly Irma

Kategóriák: Az én történetem

Kapcsolódó bejegyzések

Az én történetem

“Hiszem, hogy meg fogok gyógyulni!”

Kónyáné Ferencz Tünde története 2016 februárjában fürdés közben véletlenül fedeztem fel egy csomót a mellemben. Mivel fájt, izgalom nélkül mentem el másnap a sebészetre, ahol beutalót kaptam egy komplex emlő vizsgálatra. Egy hét múlva a Olvass tovább...

Az én történetem

Jelszó:…és akkor – magától- éled a remény…

  Dr. Alföldi Vilma: Én és a rák   ” Jelszó:…és akkor – magától- éled a remény…”   “13 éve kezdődött 2004 nyarán kezdtem magam furcsán, fáradtan, majd kifejezetten rosszul érezni. Magamnak sem tudtam megfogalmazni, Olvass tovább...

Az én történetem

Léber István túlélte a rákot, teljes életet él a gégeműtét után

Életmódváltásáról, fizikai, lelki megpróbáltatásairól és a közösséghez tartozás fontosságáról mesél a gégeműtött Léber István. Tóth Kata cikkét olvashatjátok Léber István a maga termesztette paprikával. Az alsóújlaki kertből való, ahol szőlőt is művel. 260 tő növekszik, Olvass tovább...