Pappné Ráduly Irma története

„Tudjunk jóba lenni a világgal, és a világ visszamosolyog ránk” / Tatiosz /

        „Anyu büszke vagyok Rád”

“Gyönyörű, őszi nap, melengető sugaraiban sütkéreztem a kertünk teraszán. Gondolatban kissé elkalandoztam. A napokban voltam kontroll vizsgálaton, aggódtam – vajon mi lesz az eredmény?

Ekkor megszólalt a telefon, hangját vészjóslónak hallottam, ahogy bele hasított a nyugodt őszi délutánba. A vonal túloldalán kellemes női hang – adom a főorvosnőt. Éreztem, ebből nem lesz jó hír.

        Az eredmény pozitív!

A nap elsötétült előttem, a gyönyörű délután rondává változott.

Kérdések sokasága a fejemben:     

        miért én

        miért velem

        hol vagy Istenem, mikor mindig mondod, te figyelsz rám?

Kérlek, most vegyél a vállaidra!

Telefonok végtelenje – a vonal végén döbbenet, vigasztaló szavak.

„Anyu megharcoljuk” mondta a fiam! És elkezdődött a harc. Megkerestük a megfelelő orvost, vizsgálatok sokasága következett.

A műtét drasztikus volt.

Mi lesz velem ezután? Kérdeztem magamtól, és mi lesz a 80 éves anyukámmal? –aki nálunk lakik.

Ekkor elhatározásra jutottam – nekem győznöm kell! Anyu megharcoljuk csengett s fülembe fiam mondata. Felvettem a „kesztyűt”. A harc emberpróbáló volt. Megjártam a megjárható mélységeket. A harc minden fordulójánál – 6 kemoterápia, véget nem érő sugárkezelések-ott volt mellettem a fiam. Erőt adtak a barátaim,és az akkori párom is.

Testben és lélekben is megfogyatkoztam.

A vizsgálatokra mindig sírva mentem be. Az onkológusomtól is segítséget kaptam a nehéz napok átvészelésére.

„ Asszonyom látja ezeket az orvosi papírokat, leleteket, ezek olyan betegeké, akik már 10 éve járnak hozzám. Az ön papírja is itt lesz köztük. /10 év múlva is /

Bár nem hiszek a mesékben, de ezt elhittem. Az aggódó barátok rendszeres telefonja, érdeklődése is nagyon sok erőt adott, de a lányomtól kapott telefon mindent vitt.

„Anyu most már elmerem mondani, hogy titokban büszke voltam Rád, hogy csendben a fájdalmakat méltósággal tűrve harcoltál a betegségeddel.

VÉGE!

Nincs több kezelés! Kitavaszodott-elkezdődött az új életem, melyben 10 éves lettem.

Bár az évenkénti kontroll vizsgálatok miatt mindig nagyon izgultam, de új erőre kaptam.

Nem szabad elgyengülnöm, hisz mit mondott a fiam –anyu megharcoljuk – és igaza volt, de ez a harc életem végéig fog tartani.

Már gyűjtöttem annyi erőt, ha kell, én segítek másoknak. Nem felejtem el a lányom szavait sem: Anyu büszke vagyok Rád!

Ez az én történetem.”

                      Pappné Ráduly Irma

Kategóriák: Az én történetem

Kapcsolódó bejegyzések

Az én történetem

“Gyógyulásom története”

“Kozempel Zsuzsánna emlőműtéten átesett beteg vagyok 1999. Januárban mammográfiás vizsgálatra kaptam értesítést, melyen részt vettem. Közben elmentem tüdőszűrő vizsgálatra, mivel édesanyám előző év augusztusban tüdő rákban hunyt el. Mind két vizsgálat eltérést mutatott, de magam Olvass tovább...

Az én történetem

Zsen Art – TÚL…HÁLA “Légy erős! Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj!” (Müller Péter)

Németh Anett bolgbejegyzését itt olvashatod: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02g5c9Acw9YK1HmUCAcBgVeWq1BoxKuJ6J6DtVwxe7e9GT29ZEG5WRkKGB6CGV2otXl&id=100009968416742

Az én történetem

Léber István túlélte a rákot, teljes életet él a gégeműtét után

Életmódváltásáról, fizikai, lelki megpróbáltatásairól és a közösséghez tartozás fontosságáról mesél a gégeműtött Léber István. Tóth Kata cikkét olvashatjátok Léber István a maga termesztette paprikával. Az alsóújlaki kertből való, ahol szőlőt is művel. 260 tő növekszik, Olvass tovább...