„A rák nem fáj”- Csősz Roland ajánlója

Mit várnál egy olyan könyvtől, amiben pont helyett csillag van, és még a szerző is hasonló: apró, (most épp) szőke ifjúság, tele energiával és életkedvvel, aki egyszer csak a kezedbe nyomja, hogy „tessék, én írtam”?

Hogy kiderítsd, elkezded olvasni és bár az első pillanatban még a földhöz vág témájával, hamar a mennyekbe repít. Aztán várod, hogy ez a csoda így marad, sőt te is egyre jobban érzed magad a bőrödben, pedig alig pár perce kezdtél neki az olvasásnak. Az oldalak fénysebesen fogynak, mert magával ragad az a papírból sugárzó energia, amit az interjúk alanyai tulajdonképpen betegségüknek köszönhetnek. S ahogy e sorokhoz eljutsz, azon kapod magad, hogy irigyled ezeket a nőket. Mert rátaláltak bátorságukra és megtették azt, amire vágytak. Ha nem félnél ennyire a ráktól, egy óriási ellentmondással a torkodban, de te is bevallanád: mindig is hasonló önismereti túrára vágytál.

Majd mélyvágás, és jön a ráismerés: egy daganat nem tesz boldoggá, és ami még furcsább, nem is fáj. Megannyi, alaktalan formájában mégis szenvedést hoz: a gondolat, hogy meghalhatsz, az érzés, amikor elmondod a szeretteidnek, majd a hosszú szenvedés a gyógymódoktól, a kemoterápiától és sugárkezeléstől. Nincs ember, aki ezt kívánná magának, és e nők mégis vállalták, mert az életük függött tőle. Az orvosi segítség pedig nem elég: új szociális kép kezd kirajzolódni, átalakítva az ember egész életét, amiben minden ismeretlen, és sok esetben mégis teljesen kiszolgáltatott neki. Ekkor jössz rá, hogy az interjúban felszólalók ebből a semmiből jutottak el odáig, amiért az előbb még irigyelted őket. Ahogy arra is, hogy a változás lehetősége benned is benned van…

Ahogy már megannyi, úgy ez a könyv is feszegethetné a „miért?” kérdését is, s bár az interjúk alapján valóban mindenki megtalálta a maga válaszát, a kezdetekben egy egész más gondolat foglalkoztatta: hogyan tovább? Bár csak nők szólalnak meg e röpke, de annál olvasmányosabb 180 oldalon, mégis úgy érzem, nemtől függetlenül tanít meg arra, mivel vesszük el magunktól a lehetőséget, hogy boldogok legyünk.

A Történetek a rákról alcím viszont azt hiszem, közel sem állja meg a helyét. Mégis felkiáltok: Végre! Egy lehetőség, hogy megértsük, mi mindent jelent az, hogy rák. Hogy ráébredjünk: a daganat csak egy töredéke az egésznek, s közel sem egyenlő a halállal. 8+2 nővel találkozunk és megismerjük nem csak élettörténetüket, de azt a változást is, ami elsodorta őket az Élet felé. A közös pont nem a rák, hanem hogy rátaláltak önmagukra. A betegség csak az út kövezete volt. Erről szól ez a könyv – nekem.  ( Földvári Barbara: Félsz a vihartól?)

felsz_a_vihartol_borito_web

Kategóriák: EgyébKönyvajánló

Kapcsolódó bejegyzések

Egyéb

Felhívás! Történetével szavazhat

Várjuk történetét, szavazhat vele! “Az év onkológusa az én orvosom” 2013

Egyéb

Egri Alapszervezet októberi programja

Minden eddiginél többen vettek részt az egri szalagos sétán. A főiskola hallgatói flashmob-bal hívták fel a figyelmet a szűrővizsgálaton való részvételre. A séta résztvevői elismert szakemberektől hallottak a betegségről és a szűrővizsgálatok fontosságáról. A megmozdulásról Olvass tovább...