MESEMONDÓNK (meseírónk): OLÁH ANDRÁS
Hogy’ kezdődnek a mesék? Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyeken túl, de az Óperenciás tengeren innen….. Na ez a mese így kezdődik: Itt és most!!!!!
Van egy gonosz kis törpe, láthatatlan és mindenhol ott lehet: szereti az öregeket és a fiatalokat, de talán legjobban a gyerekeket. Mert az utazás a kedvenc szórakozása, egyik emberből ki, a másikba be, ezzel nem tud betelni. Mi, emberek –jobb híján- elneveztük ezt a gonoszságot koronavírusnak, de nem látjuk, nem halljuk, és egyelőre védekezni sem tudunk ellene, mert nem ismerjük még a természetét. Bár a jó doktorok és a jó tudósok mindenhol és mindenkor megpróbálják megismerni, de ez még – amik késik, az nem múlik- senkinek nem sikerült.
Ennek a kis gonosznak mindene az utazás: ki, be egyik emberből a másikba, és észre sem veszi, hogy van, akit megbetegít, sőt van, aki meg is öl, egyszerűen ilyen a természete. Az emberek pedig szeretnek ölelkezni, puszilkodni, együtt lenni (jó szorosan, mert az jóóóó) főleg azokkal, akiket kedvelnek, pláne szeretnek. Na, ezt használja ki a gonosz törpe (ha van keze, akkor dörzsöli örömében) és azt mondja magában-, ha van szája, amit nem tudhatunk, hiszen láthatatlan- én szeretek utazni, ti szerettek ölelkezni, puszilkodni, együtt lenni-, nosza, ez az igazi hawaii!
De az emberek között szerencsére ott vannak a jó doktorok, és a jó tudósok. Ők azt mondják: most egy kicsinyég ne ölelkezzünk, puszilkodjuk, sőt ne is találkozzunk egymással. A kis gonosz, ha nem tud utazni egyikünkről a másikunkra előbb utóbb depressziós, lesz és bánatában felköti magát (ha van keze, mint az elébb említettem). Ha eltűnnek a világunkból a gonosz kis törpék- és erre azért van esély-akkor megint minden barátunkat megölelhetjük, akit szeretünk meg is puszilhatjuk és megint boldogan élünk, míg meg nem halunk, ahogy minden tisztességes mesének be kell fejeződnie!!!