Moné Éva
Betegségem története

“A magyar nyelvtanban a „rák” szó, az azonos alakú szavak közé tartozik. Kiejtés szerint
egyformák, a jelentésük azonban nem ugyanaz. Gondolhatunk egy állatfajtára is, meg egy
betegségre is.Minden figyelmeztetés és kopogtatás nélkül tört be az ajtón a betegség. Mint egy villám által sújtott fa, mely sűrű lomkoronájával, élete teljében a földre dől.

Rák, harmadik stádium, áttét! Rákos sejtek a nyelőcsőben és a nyirokcsomóban. Ennek,
hallatán szinte megfordult velem a világ. Egy pár évvel ezelőtti film jutott az eszembe, címe
Harmadik típusú találkozások, amivel kapcsolatban csak annyi azonosságot érzek, hogy engem
is úgy meglepett a betegségem, mint a filmbéli szereplőket az ufóval való találkozásuk. Ezt az
ötletet felhasználva mondom néha, hogy volt egy harmadik típusú találkozásom a rákkal.
Kezelés menete 37 kemoterápia és 37 sugárterápia (ez még gombócból is sok), heti 5
alkalommal, kivétel a hétvége és az ünnepnap. Mindez bejáró betegként. Szóba sem jöhetett,
hogy a kezeléseket elutasítsam, hiszen akár az életem is függhetett ettől. Bíztam az
orvosomban, hittem és reméltem, hogy elmúlik mindkét daganat a rákos sejtekkel együtt.
Hazaérve a családommal mindent megbeszéltem, és megígértem, hogy a jövőben is
megosztom velük, bármilyen hatással is lesznek rám a kezelések. Nem hagyom őket
bizonytalanságban.
Ezt megélni öniróniával és humorral is nehéz, még akkor is, ha a szervezetem nem tiltakozott
a kezelések ellen. Mikor elindult felém a „kemós” tű, észrevettem rajta két kis sárga
szárnyacskát. Ekkor arra gondoltam, hogy ez olyan, mint egy színes pillangó, amelyik a reggeli
napfényben szárítgatja nedves szárnyairól a harmat cseppjeit, hogy aztán szétbontva azokat,
elrepüljön az ezer színben pompázó virágos rét felé. Ezután már azt kértem a
szakasszisztenstől, hogy szálljon rám a kis pillangó.
A kemoterápiára elkísért a lányom és egyik barátnőm is. Ettől megnyugodtak, hiszen saját
szemükkel tapasztalhatták, hogy a kezeléseket jól viselem. a fáradságon kívül semmi bajom
nem lett. Képes vagyok a tömegközlekedésre egyedül is. Hazaérve azonban már hívogatott az
ágy, és elmerültem az álmok világában.
A sugárkezelésekre egy maszkot készítettek az arcomra, mely a nyakamat is befedte, de az
apró rácsain keresztül kiláthattam. A megfelelő helyen berajzolták azokat a pontokat, ahová a
célzott kezeléseket kellett kapnom. Kíváncsiságból – még az első kezelés előtt – felpróbáltam
és lefényképeztem magam. Vívósisak! Igen, hasított belém a felismerés. Hasonlít a vívók
sisakjára! Ők is a győzelemért küzdenek.
A kezelések befejezésével jöhetett az immunrendszert megerősítő, vitaminokkal és
nyomelemekkel teli ital. Megjött az étvágyam és gyarapodtam pár kilóval is a 21 kg fogyás
után. Már semmi akadálya nem volt annak, hogy régi önmagam megtaláljam, felvegyem a régi
ritmusom.
Naponta 5-6 km-t sétáltunk a család kedvencével, Mortival az erdőben a jó levegőn. Még egy
dunai sétahajózásra is elmentünk. Folytatódtak a barátnőkkel megszokott kártyacsaták, majd
filmek nézése, megbeszélések, de a nassolás sem maradt el.
A családom, Morti kutyám, rokonaim, barátaim, kutyás ismerőseim is hozzájárultak ahhoz,
hogy elinduljak a tünetmentes lelet felé vezető úton. Mindezért hálát és köszönetet érzek
irántuk. Egy idő után arra is ráébred az ember, hogy neki is kell valamit tennie saját magáért,
hiszen ő a részese mind annak a gyötrelemnek, és küzdelemnek, ami még változást jelenthet
a „hosszú kirándulás” megtételéhez. Először még csak a gondolat született meg bennem. Az
elhatározásig és megvalósításig még futottam pár kört. Amikor már eljutottam a kivitelezésig,
szinte ordítva sarkallt arra, hogy itt az idő! Most kell cselekedned! Ne várj tovább! Hogy mire
gondolok? Még több segítségre. A lélek gyógyítására, az egyensúly visszaállítására, a
megbékélésre a kórral. A kihullott haj látványa csak fokozza a félelmet és szorongást, szörnyű
látvány arra ébredni, hogy hálótársat kaptam. A párnát beborítja a hajunk, vesztesei leszünk
jó pár hajcsomónak. Fodrász! Villant át az agyamon. A megmaradt „zuhataggal” megkerestem
a fodrászom azt kérve, itt a fejem, csinálj vele, amit akarsz, csak legyen valami emberi külsőm.
A tükörben néztem a folyamatot és egyre jobban tetszettem magamnak. Az eredményt
kiválónak találtam. Akkor már a paróka sem kell! Boldog és elégedett lettem az
végeredménytől. Egy kicsit büszke is.

Első tünetmentes lelet után gondoltam arra, hogy segíteni szeretnék a rákban megbetegedett
embereknek. Talán adhatok valamennyi reményt és vigaszt számukra. Lehet, hogy
elgondolkodnak azon, hogy nem kell mindig a legrosszabbra gondolniuk. Legyen
kapaszkodójuk – bármi is legyen az –, legyenek terveik, mindent beszéljenek meg az
orvosukkal, merjenek kérdezni is tőle, ha valamit nem értenek. Fontos a családdal és a
barátokkal való beszélgetés, nem titkolva el gondolatainkat, esetleges szorongásainkat,
valamint a segítség és a megértés fontosságát sem. Idővel a betegség elfogadása is betoppan,
és mint a tavasszal érkező gólya, csendben belakja a lelküket.
Szórólap segítségével jutottam el a Magyar Rákellenes Liga tanfolyamához. Közel négy éve
végzem ezt a szolgálatot, mint önkéntes segítő. Betegeket látogatok egy kórházban, igyekszem
beszélgetéssel oldani és könnyebbé tenni – hacsak tíz percre is – a bennük lévő félelmet és
feszültséget.

Sikertörténet? Nem! Inkább szerencsés embernek érzem magam. Erika barátnőm szerint
valami miatt még szükség van rám. Talán a szolgálat lehet az? Nem tudom.

Visszautalva a bevezető részre, eszembe jutnak azok a csöppnyi rákok, amelyek születésük
után halált megvető bátorsággal igyekeznek az életet adó tenger felé.”

Kategóriák: Az én történetem

Kapcsolódó bejegyzések

Az én történetem

Léber István túlélte a rákot, teljes életet él a gégeműtét után

Életmódváltásáról, fizikai, lelki megpróbáltatásairól és a közösséghez tartozás fontosságáról mesél a gégeműtött Léber István. Tóth Kata cikkét olvashatjátok Léber István a maga termesztette paprikával. Az alsóújlaki kertből való, ahol szőlőt is művel. 260 tő növekszik, Olvass tovább...

Az én történetem

“Hiszem, hogy meg fogok gyógyulni!”

Kónyáné Ferencz Tünde története 2016 februárjában fürdés közben véletlenül fedeztem fel egy csomót a mellemben. Mivel fájt, izgalom nélkül mentem el másnap a sebészetre, ahol beutalót kaptam egy komplex emlő vizsgálatra. Egy hét múlva a Olvass tovább...

Az én történetem

Zsen Art – TÚL…HÁLA “Légy erős! Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj!” (Müller Péter)

Németh Anett bolgbejegyzését itt olvashatod: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02g5c9Acw9YK1HmUCAcBgVeWq1BoxKuJ6J6DtVwxe7e9GT29ZEG5WRkKGB6CGV2otXl&id=100009968416742