A Gödöllői Alpaszervezet beszámolója
A túrára időben megérkeztünk a vasútállomásra. Laci és én képviseltük a Ligát. Barátaink Zsuzsa, Tibor és Andris tartottak. A pontos időt megvártuk és ezután indult el kis csapatunk a hideg időben. Szondi szarkofág, Szentháromság-oszlop, Árpádházi Szent Erzsébet templom külső megtekintése után be is jutottunk. A templomot éppen érkezésünkkor nyitották. 1734-ben, barokk stílusban épült és amint látható szépen gondozott. Indultunk tovább és a Szent Vendel kápolna megtekintése után jó hangulatban igyekeztünk kifelé a faluból. Az apródok útja tanösvény éppen jó volt nekünk a széles útjával, pincesorával, ismertető tábláival. A Hévíz-patak árnyas völgyével szegélyezve értük el a Schaffer-kutat. A kút környéke nagyon rendezett, padokkal, asztalokkal, WC-vel, szemetessel ellátva, csodás nagy fák árnyékában. Itt pár perc pihenő után, nagy levegőt vettünk és elindultunk most már komolyan a vár meghódítására. Szépen, ütemesen lépdeltünk felfelé, majd a lankásabb úton megközelítettük a vár alját. Útközben sokféle gombát is láttunk. Az első az gyűrűs tuskógomba, viszont a közelében sárga kénvirággomba. A helyükön maradtak. Felfelé menet nagy őzláb gombákkal találkoztunk, no ők már a papírzacskóba kerültek nagy örömünkre. Nem csak ők ketten, hanem rendesen megtelt a tasak! Haladtunk felfelé, meg-megállva a meredek kaptatón, majd a Szondi emlékművel találtuk szembe magunkat, padokkal és asztallal, amit hírtelenül el is foglaltunk. Ittunk, ettünk néhány falatot, majd a vár bevételére buzdítottam a kis csapatot.
Óh, és tervem szerint a könnyebb úton mentünk, de az ösztönöm a mászós részre vitt volna, hiszen többször is itt mentünk fel, de ma már nem lehet. Lezárt építési terület, mert sajnos omladozik. Így mentünk a jelzett úton a vár belsejébe. Csodás panoráma tárult elénk a Börzsöny hegyeire és a Szlovák Érchegységre. A várban beírtam a csúcskönyvbe mindenki megelégedésére. Szondi emlékfal és “sírja” előtt kicsit elidőztünk, majd kivezettem őket a várból. Nem tudták még mi vár rájuk, mert a kiírásban nem szerepelt más. Szépséges bükkösben haladtunk lefelé. Jó fél óra gyaloglás után széles fák szegélyezték utunkat és jó pár mérges gomba faj. Egyébként ezek a legszebbek! No ezután picit meredek következett, de mindenki szépen lejött e szakaszon és jó ütemben haladtunk lefelé. Elértük a Kútberki turistaházat majd pár perc múlva egy szépséges víztározót melyben a halacskák csapatostul vidáman fickándoztak. Visszatekintve a Börzsöny zöldellő csodás vonulatára, szóval néhány percig csak úgy elmélyültünk a táj varázsában. Itt már sütött ránk a nap, de lágy szellő lengedezett körülöttünk, így nem volt túl meleg. Néhány száz méter múlva megtekintettük a rejtélyes Szondi alagutat, melyről manapság is sok legenda kering. A patakon átkelve értük el a szépen rendben tartott Csitári-forrást és kápolnát. Itt egyébként egy gyilkos galóca „erdő” van, csodás, irodalmi példányokkal. Szóval mindent a szemnek! Ismét időztünk, ittunk a csodatévő vízből, nézegettük a zarándok helyet és örültünk ez élménydús napnak. Kiérve állatpark mellett haladtunk el, majd elértük a 2-es utat. Átkelve a kerékpárúton folytattuk a gyaloglást a falu felé. Drégelypalánk kis falu, de nagy múlttal.Balra kis köz, jobbra kis utca és már vissza is értünk kiinduló pontunkra az állomásra. Boldogan és örömmel indultunk hazafelé.
Sikeres, szép nap volt mindenki megelégedésére.
Óh, és tervem szerint a könnyebb úton mentünk, de az ösztönöm a mászós részre vitt volna, hiszen többször is itt mentünk fel, de ma már nem lehet. Lezárt építési terület, mert sajnos omladozik. Így mentünk a jelzett úton a vár belsejébe. Csodás panoráma tárult elénk a Börzsöny hegyeire és a Szlovák Érchegységre. A várban beírtam a csúcskönyvbe mindenki megelégedésére. Szondi emlékfal és “sírja” előtt kicsit elidőztünk, majd kivezettem őket a várból. Nem tudták még mi vár rájuk, mert a kiírásban nem szerepelt más. Szépséges bükkösben haladtunk lefelé. Jó fél óra gyaloglás után széles fák szegélyezték utunkat és jó pár mérges gomba faj. Egyébként ezek a legszebbek! No ezután picit meredek következett, de mindenki szépen lejött e szakaszon és jó ütemben haladtunk lefelé. Elértük a Kútberki turistaházat majd pár perc múlva egy szépséges víztározót melyben a halacskák csapatostul vidáman fickándoztak. Visszatekintve a Börzsöny zöldellő csodás vonulatára, szóval néhány percig csak úgy elmélyültünk a táj varázsában. Itt már sütött ránk a nap, de lágy szellő lengedezett körülöttünk, így nem volt túl meleg. Néhány száz méter múlva megtekintettük a rejtélyes Szondi alagutat, melyről manapság is sok legenda kering. A patakon átkelve értük el a szépen rendben tartott Csitári-forrást és kápolnát. Itt egyébként egy gyilkos galóca „erdő” van, csodás, irodalmi példányokkal. Szóval mindent a szemnek! Ismét időztünk, ittunk a csodatévő vízből, nézegettük a zarándok helyet és örültünk ez élménydús napnak. Kiérve állatpark mellett haladtunk el, majd elértük a 2-es utat. Átkelve a kerékpárúton folytattuk a gyaloglást a falu felé. Drégelypalánk kis falu, de nagy múlttal.
Balra kis köz, jobbra kis utca és már vissza is értünk kiinduló pontunkra az állomásra. Boldogan és örömmel indultunk hazafelé.Sikeres, szép nap volt mindenki megelégedésére.
lejegyezte: Mezeiné Dobó Klári túravezető
