10 éves a Liga Vojtecha anyáról elnevezett ikonfestő csoportja. A jubileumot a Városmajori Jézus Szíve templomban ünnepelték szentmisével és kiállítással. A kiállításon daganatos betegségen átesett amatőr művészek és tanáruk, Tombor Kata ikonfestő képeit tekinthették meg az érdeklődők.
“Az ikonfestés imádság. Nem csak abban az értelemben, hogy festés előtt és közben imádkozom- ami egy csoportos foglalkozás keretein belül ez sokszor nehezen valósítható meg, mert a csoport tagjai örülnek egymásnak, beszélgetnek, néha vitatkoznak, megbeszélik az orvosi dolgaikat. Vagy ha az ember otthon, egyedül fest, akkor is sokszor nehéz, mert a fejünk tele van gondolatokkal, tennivalókkal, gondokkal vagy épp bosszúsággal. De festés közben, amikor az ember egy Krisztus arcot vagy egy gyengéd Szűzanya arcot fest, akkor az ecset finom mozdulatai alatt az érzelmek, az indulatok is megszelídülnek és a bosszankodás, a haragos gondolat imádsággá változhat.”
„Égi és földi világ határán”
Ikonfestő csoportunk 10 éve alakult “terápiás” céllal daganatos betegségen átesett emberek és hozzátartozóik részére. Az első évben- Strommer Szilvia, a Magyar Rákellenes Liga, Lelkisegély szolgálat akkori vezetőjének segítségével- 4 taggal indult a csoport, következő évben megkétszereződött a létszám, majd tovább gyarapodott. Kezdetben a Magyar Rákellenes Liga biztosított helyet számunkra. De ahogy nőtt a csoport létszáma, úgy lett egyre kisebb a tér. Így történhetett meg, hogy végül a Rákliga akkori elnökének, dr. Demeter Jolánnak, vagy Lola, ahogy legtöbben ismertük, irodájában tartottuk a festő alkalmakat, nem kímélve az elnöki íróasztalt sem. Lola is a csoport tagja volt több éven át, sajnos már nincs köztünk. A hely szűke miatt végül az Istenhegyi szent László plébánián kértünk és kaptunk helyet, ahol heti egy alkalommal találkozunk.
Nehezen kiejthető nevünket egy cseh irgalmas rendi apácáról kaptuk csoportunk korábbi lelki vezetőjétől, Kunay Viktor lazarista atyától. Nincs két ember, aki egyformán mondaná ki ezt a nevet.
A csoport tagjai közül többen súlyos betegségen estek át, van, aki hozzátartozóját vesztette el és vannak, akik önkéntesként dolgoznak a Rákellenes Ligánál. Legtöbben gyerekkoruk óta nem fogtak ecsetet a kezükbe, semmilyen előképzettséggel nem rendelkeznek. Ezért a szigorú festési szabályok betartásához szükséges alázat és kitartás mellett nagy bátorságra is szükségük volt, hogy nekivágjanak ennek a feladatnak. Fontos ezt tudni és ilyen szemmel szemlélni a kiállított ikonokat!
Ikonjainkat lealapozott fára, hagyományos tojástempera technikával festjük az ikonfestés szigorú szabályait betartva. Az ikonok arany háttere és a glória aranyfüst lemezből készül.
Több egyforma ikont lehet látni a kiállításon, pl.Szent Miklós, Krisztus. Ennek oka, hogy az ikonfestők nem kitalálják az ikonokat, hanem a régi ikonfestők munkáit másolják és a csoport tagjai gyakran ugyanazt a prototípust festik meg.(főként a „kezdők”, azért, hogy egyszerre haladjunk végig a festés lépésein)
Az ikon az isteni kegyelem jelenlétének helye. Találkozási pont az isteni és az emberi, az égi és a földi világ határán. Az ikonfestő feladata Isten „kezeként” közvetíteni az Örömhírt. A festő teológiai igazságokat jelenít meg szigorú szabályok alapján, amelyekhez nem tehet hozzá és nem vehet el kedve szerint. A festés megkezdése előtti imában az ikonfestő azt kéri, hogy Isten „tartsa és irányítsa kezét”munka közben.
Az ikonok témájuk, teológiai tartalmuk, festési technikájuk és sajátos ábrázolásmódjuk révén új szemléletet, új utat mutatnak. Festésük, vagy pusztán szemlélésük segítséget nyújt a hozzá fordulóknak.
Az ikonfestés nem önmegvalósító alkotás, a szabályokat be kell tartani, ehhez sok alázat, önfegyelem szükséges. Nem saját érzéseinket, gondolatainkat akarjuk kifejezni alkotásunkkal, hanem gondolatainkat, érzéseinket alakítjuk, igazítjuk az alkotáshoz, ahhoz, akit az ikontáblára festünk. Az ikon és a festője között mindenképp kölcsönhatás alakul ki: a festő keze alatt alakul az ikon és fordítva, a festő is alakul a megfestett személy, Krisztus, Szűzanya vagy más szentek által.
