Szeretettel gratulálunk dr. Vasváry Artúrné Katinak, a Magyar Rákellenes Liga tiszteletbeli elnökének a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetéshez!
“1985-ben jutott eszembe először, hogy tennem kellene valamit a rák ellen: akkoriban egy azóta gyógyult emlőrákos és egy szintén gyógyult méhnyakrákos nőismerősöm is volt, és azt gondoltam, ha nekik sikerült legyőzni a betegséget, akkor másoknak is ugyanígy sikerülhetne. Több orvos előadásait is elkezdtem látogatni, akiktől rengeteget tanultam. Nem azért kezdtem el dolgozni a rákellenes küzdelemben, mert érintett voltam, hanem mert fontosnak éreztem.” – mondta dr. Vasváry Artúrné.
1985-ben országos méretű rákszűrést szervezett pedagógusoknak. Akkor tanulta meg, hogyan kell elvégezni az önvizsgálatot, így még korai stádiumban felismerte, hogy emlőrákja van. Az operáció után néhány nappal már előadást tartott, példát mutatva nőtársainak, akikkel egy olyan társadalomban élt, ahol a rák egyenlő volt a halállal.
„1986-ban engem is emlőrákkal operáltak, így megvan az az előnyöm, hogy nem kívülről, hanem bentről látom a betegek problémáit: át tudom érezni, hogy az új páciensek milyen krízishelyzeteken mennek keresztül a daganatos betegség diagnózisának megállapítása után, és azt is tudom, hogy a megfelelő társakkal együtt mindenfajta betegségből sokkal könnyebb kilábalni, mintha az ember egyedül állna szemben a bajjal.” – nyilatkozta dr. Vasváry Artúrné
A gyógyíthatatlanság gondolata miatt a kilencvenes évek előtt nem illett a rákról beszélni. A rák diagnózisa stigmát jelentett. A beteg falakba ütközött, egyedül maradt. A kórról meg kellett tanulni beszélni, ismeretekhez kellett jutni és a vele együtt járó problémákat meg kellett oldani. 1995 után változott a közgondolkodás – a rákba nem kötelező belehalni – ami a dr. Vasváry Artúrné által is vezetett Magyar Rákellenes Liga tevékenységének is köszönhető.
Az érintettek együttes akaratával klubok jöttek létre, ahol az orvosok részletes ismertetései, a szakszerű tanácsok, a korábban megválaszolatlanul maradt kérdésekre adott válaszok erősítették a rákbetegek együttműködését. A klubtagok egymásnak is segítettek.
A Magyar Rákellenes Liga 1990-ben dr. Vasváry Artúrné szervező munkájának köszönhetően alakult meg 12 civil szervezet összefogásával. Megalapítására akkor került sor, amikor az emlőrákra még nem létezett a mai szervezett mammográfiás szűrővizsgálati rendszer. Az egyesület akkoriban az emlő tapintásos módszerrel történő, szakszerűen elvégzett önvizsgálatát hangsúlyozta, és természetesen a minél korábbi felismerést.
Dr. Vasváry Artúrné, „Katika” kezdetben a titkári teendőket látta el, majd a főtitkára lett az egyesületnek. 2004-2009-ig pedig elnökként vezette a Ligát, melynek akkori elsődleges feladata a rák stigma jellegének megszüntetése, a betegek összefogása, a primer és szekunder prevenció lehetőségeinek az ismertetése és a betegek mozgósítása volt. Cél volt az egészség megőrzése, annak tudatosítása, hogy a rák is legyőzhető, gyógyítható, a tünetmentes élet elérhető, a mellékhatások csökkenthetők.
A Liga évről-évre növekedett, előrelépett, segítő szolgálatai, tagszervezetei együtt dolgoztak, a Liga céljainak megvalósításában, tevékenységük az egész országot átszőtte. Megjelentek a kórházakban, a médiában, elmondták véleményüket a döntéshozóknak, hidat képeztek a betegek, a társadalom, a gyógyítók és a döntéshozók között.
Az Országos Onkológiai Intézet akkori igazgatója is részt vett a Liga megalapításában. Az Intézet és a Magyar Rákellenes Liga között ideális kapcsolatok alakultak ki a kezdetek-kezdetén és maradtak fenn 30 éven keresztül, egészen a mai napig. Az Intézet a betegek érdekében elemien fontosnak tartotta a Liga sikeres működését és minden rendelkezésre álló módon támogatta. Kezdetben helyet biztosítottak a Liga számára, szakmai együttműködésük pedig a Liga minden tevékenységére kiterjedt, ezer szállal kapcsolódott össze. A Liga szakmai elnöke 20 éven keresztül az Országos Onkológiai Intézet vezetője volt. Az Intézet munkatársai minden egyes szakkérdésben véleményt nyilvánítottak, számtalan közös rendezvényre került sor az Intézet és az ország betegei javára.
Dr. Vasváry Artúrné vezetésével és közreműködésével számos sikeres program valósult meg a Ligában:
A rák gyógyításának feltétele a korai felismerés. A Liga számos sikere közül az emlőszűrés elterjesztése az egyik legfontosabb. Amikor ez a munka elindult az 1990-e években, a nők körében még nem volt ismert a korai felismerés lehetősége és jelentősége.
A Liga a szűrés eszközének, a mammográfnak a beszerzésében is segített. Az első mammográfiás készüléket a Liga adományozta az Országos Onkológiai Intézetnek, amelyet további hét átadása követett különböző kórházaknak az évek során. Pályázat segítségével sikerült egy mobil mammográfiai szűrőbuszt is létrehozni, mely ma is eredményesen működik. Ma már mindenki ismeri a szűrés jelentőségét.
1993-ban tartotta a Liga az első Nemzeti Rákellenes Napot, melynek jelentősége a rákbetegség gyógyítása legújabb eredményeinek ismertetése. A Nemzeti Rákellenes Napot azóta is megrendezi a Liga április 10-én, dr. Dollinger Gyula születésnapján, akinek nevéhez fűződik a dohányzás és a rák összefüggéseinek hangsúlyozása, valamint a rák-regiszter létrehozása, amely a magyarországi daganatos megbetegedések tudományos feldolgozását indította el. A Magyar Rákellenes Liga mindig nagyon fontosnak tartotta, hogy a tudomány új eredményeit ismerje, kövesse, s hogy erről megfelelő szinten a betegeket tájékoztassa. Mindig vallották, hogy az a beteg, aki tudja, mi vár rá, aki tudja, hogy az előtte álló műtét, kezelések milyen mellékhatásokkal járnak majd, az könnyebben éli át ezeket, mint aki ezekről semmit vagy csak nagyon keveset tud. A betegek számára számtalan kiadványt, ismertető füzetet készítettek, hogy az új ismereteket ne csak szóban hallhassák, hanem otthon, nyugodt körülmények között újra áttanulmányozhassák.
Szintén 1993-ban megalakult az „Együtt a rák ellen” Telefonos Lelkisegély Szolgálat, ahol képzett ügyelők várták a daganatos betegek hívását. Lassan megnyíltak a betegek, mertek beszélni bajukról, kérdezni, gondjaikat megfogalmazni. A hívó úgy tehette fel a kérdéseit, hogy ha nem akarta, be sem kellett mutatkoznia. Ez nagy könnyebbséget jelentett, hiszen a test nem gyógyul a lélek nélkül.
1997-ben megfogalmazódott a kérdés, mit lehetne tenni a daganatos betegek fájdalomcsillapításáért. A daganatos betegek 70 %-ának fájdalma krónikus. A WHO 1986-ban kiadott irányelvei kimondják, hogy a beteg fájdalmát kezelni kell. A betegnek ehhez joga van, az orvosnak kötelessége. Az 1997. CLIV. törvény 6.§ kiemeli: a fájdalmat kezelni kell, a szenvedést enyhíteni kell! Ennek legnagyobb akadálya, hogy hiányzott a nagy fájdalmat csillapító gyógyszer, valamint a tévhitek, félelmek, melyek a „nem tudásból” eredtek. A 2000. évet a fájdalomcsillapítás évének nyilvánította a Liga. Megkezdődött a képzés az orvosok részére, a betegek okítására, roadshow-val járta egy szakértői csapat az országot. A fájdalomcsillapító gyógyszercsomag egyre bővült.
Az Országos Onkológiai Intézet kápolnájának rekonstrukciója is nagy eredmény volt, mert ez is nagyon fontos az intézetben gyógyuló betegek többségének. A nyitott kápolna újabb megpihenést, csendet, reményt jelent a nehéz terápiával küzdőknek. A lélek békéje erőt jelent.
Szintén az Országos Onkológiai Intézetben helyezte el a Liga a Remény szobrát, amely erőt adhat az intézetben kezelt daganatos betegeknek.
2008-ban a Liga megalapította a Dollinger emlékérem díjat azoknak az orvosoknak, akik sokat tettek a daganatos betegek gyógyításáért.
Elismerések, díjak:
- 2004. Ezüst gyűrű a daganatos betegekért
- 2010. Dollinger emlékérem a Ligában végzett munkájáért
- 2014.Pro Urbe Budapest díj arák elleni küzdelemben folytatott jelentős tevékenységéért, magas színvonalú, áldozatos munkájáért
