Bakony alján, falu szélén…
Mikor beértünk a faluba, azt se tudtuk hová menjük.
Editkéhez a kulcsokért, Sacihoz az önkormányzathoz, vagy egyenesen a helyünkre, hátha van már ott valaki.
Egyszerre akartunk mindenkit megölelni.
Mert Bakonyszücs ilyen érzéséket hoz ki az emberből…
Kora délutánra mind a húszan megérkeztünk. Egerből, Miskolcról, és mi, Salgótarjániak. Sok-sok boldog ölelés után már várt is a minket finom ebéd. Imre kedves szavai, gondoskodása most is meghatottak.
Ebéd után sokáig beszélgettünk, hiszen annyi minden történt az elmúlt egy évben. Sírtunk és nevettünk egyszerre.
Másnap csodás ajándékot kaptunk az Otthontól: egy kirándulást Székesfehérvárra. Elsőként a Bory-várat jártuk be, annak minden zegét-zugát, elámulva negyven év csodás munkáján. Szintén közösen néztük meg Nemzeti Emlékhelyünket, a Szűz Mária templom maradványait, ahol több mint ötszáz éven keresztül koronázták királyainkat. Nagy élmény volt azokon a köveken végigmenni ahol nagyjaink is lépkedtek egykoron. Benne volt még ebben a napban sok minden más is. Egy kis csavargás Székesfehérvár belvárosában, fagyizás, közös fotózás Kató néni szobránál.
Másnap meglátogatott minket Márta néni, nagyon jó volt vele beszélgetni, megállt az idő is kicsit, még az ebédre is ráfeledkeztünk.
Márta néni jóvoltából megismertük egy győri házaspár nagyszerű kezdeményezését, akik szeretnék megmutatni a fiataloknak az igazi, már-már feledésbe merülő értékeket. Nagyon reméljük hogy a Beszélgess velem! sorozat sok emberhez, köztünk hozzánk is eljut valami módon.
Annyi minden volt még ebben a hétben. Közös fürdőzés Pápán, nagy beszélgetések, nyársalás, esti kártyázások.
A szeretet, az összetartozás, a nevetés, az egymásra figyelés mindvégig ott volt velünk.
Salgótarján, 2017. szeptember 20.
Vitek Eszter
a csoport vezetője
