A februári Bozsó Éva vezette Gégeklub foglalkozásunkon az aktuális téma az Önismeret volt.
A beszélgetéshez az alapot „ Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben” verse adta.
Megállapításra került, hogy minden ember a saját sorsának kovácsa. A gondolatainkkal bevonzzuk és megteremtjük az életkörülményeinket, és ahogyan mi is változunk, úgy változnak meg a körülmények is. Amíg nem tanuljuk meg a különböző leckéket, addig folyton-folyvást ugyanazt kapjuk, legfeljebb más csomagolásban.
Az önismeret fontos része, hogy felismerjük azokat a szokássá vált, magatartásmintáinkat, rögzült viselkedési mechanizmusainkat, amelyek nem szolgálnak minket. Ehhez időre van szükségünk. Először a baj megtörténte után vesszük észre, hogy ismét beleestünk ugyanabba a hibába. A következőnél már menet közben ismerjük fel, végül tudatosan megelőzzük. Személyiségünk fejlesztéséhez tudatos odafigyelésre, elfogadásra, türelemre van szükségünk. Ehhez kell egy kis nyitottság, merni kell új utakat kipróbálni.
Portia Nelson
Önéletrajz öt rövid fejezetben
I.
Sétálok az utcán
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem.
Elvesztem… Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.
