A konferencián számos európai ország segítő szolgálatának képviselői vitatták meg az előrehaladott emlőrákkal élők problémáit.
A konferencia célja az volt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a korai mellrák diagnózis és az ilyen betegek kiemelten sikeres gyógyítása mellett az előrehaladott mellrák diagnózissal együttélők – mivel az orvostudomány eredményei az új orvosságok használatával életkilátásaik jelentősen javultak – problémáit is értékelni, ellátásukat, segítésüket jobban és összehangoltabban szervezni lenne szükséges.
Előadások hangzottak el arról, hogy az 50 év feletti asszonyok kevésbé vannak a segítésre szorulók célkeresztjében, még akkor is, ha nem tartoznak az előrehaladott mellrákos betegek közé. De akkor, ha ebbe a csoportba kerülnek, sokkal több figyelmet érdemelnének nemcsak az orvosi, ápolói vonaltól, de a kölcsönös segítő szervek részéről is. Jelenleg Európában az előrehaladott mellrákban szenvedők 80%-a kap családi, 70%-a orvosi és csupán 48%-a civil segítő támogatást.
Mivel ezen betegek közül is többen túlélik az 5-10 évet, a társadalomnak is vannak feladatai részben a munkavállalásuk segítésében – részben a családok jobb életminőségének biztosításában.
A konferencia minden résztvevőjének lehetősége volt beszámolni arról, hogy országukban milyen lehetőségek vannak az előrehaladott mellrákkal együttélők segítésére. Számos országban az önsegítő csoportok munkáját kell kiemelni, igen aktív az Europa Donna szervezet számos országban. (Ismertettem a három éves Újjászületés Rehabilitációs Táncklub hazai gyakorlatát, amit figyelemre méltónak tartottak.)
Gondként jelentkezik, hogy a modern gyógyítás igen drága, de annak kérdéseit csak említették, megoldható javaslat nem hangzott el.
Minden országban a betegek tudatát a félelem is a depresszió jelentősen befolyásolja, de ott, ahol a segítő aktivitás erős – ezek hatása mérsékelhető.
Az elhangzott konkrét Európai helyzetkép az epidemiológiai szituációt mutatta és felhívták a figyelmet arra, hogy ne feledkezzünk meg az előrehaladott mellrákkal küzdőkről, segítsük őket azzal is, hogy ne marginalizálódjanak, hanem közösen, együtt vegyük fel a küzdelmet a betegséggel.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a mellrákkal küzdők egyharmada az előrehaladott mellrákosok közé tartozik jelenleg is és hogy nagyobb figyelmet kell fordítani egyéni, közösségi és orvosi –ápolási szinten erre a csoportra is.
Prof. dr. Simon Tamás
a Magyar Rákellenes Liga elnöke
