Szíves figyelmükbe ajánlom Mészáros Gábor sorait és játékait. Az Én és a rák pályázaton az egyéb kategóriában indult, érdemes elolvasni, mit gondol arról, hogy lehet viszonyulni a daganatos megbetegedéshez.
Mottó:”Félek a játszani nem tudó emberektől” (József Attila)
2007 májusában, a szépemlékű vizitdíj idején nevezett egy SZTK-s ügyintéző hölgy azzal a szóval, ami azóta is végigkíséri az életem, imígyen: “Van itt egy új rákos beteg, fizetnie kell, vagy ő ingyenes?” Addig csak egy friss ultrahangos felvétel, és néhány orvosi vizsgálat volt mögöttem.
A mai napig sok minden történt velem, vese, mellékvese eltávolítás, stb. A jelenlegi státuszom: a 21. speciális gyógyszerkúrában részesülök, -4 hét kezelés, 2 hét szünet, 3 havonta CT-k és egyéb kontroll vizsgálatok. Váltakozó sikerrel élem meg a mellékhatásokat, hasonlóan Moldova által megírt bácsikához, aki a repülős élményeit sorolja… lgyekszem a komfortosabb időszakokban jól érezni, és elfoglalni magam…
Deák Ferenccel vallom: “A fúrás, faragás, kerekítés megnyugtatja, lecsillapítja a lelkeket.” Ő csak tudta, hiszen nem véletlen volt az Angol Királynő Szállodában (Bp.) ahol lakott berendezve a szobája úgy, hogy a bútorok, könyvek mellett egy gyalupad és számos szerszám is állandó lakótársa volt. Melocco Miklós “A haza bölcse” szobra Balatonfüreden is erről tanúskodik, a figyelmes szemlélő valóban felismerhet egy két szerszámot, köztük kedvencemet, a lombfűrészt is.
Édesapám 1942-ben megsebesült a Don kanyarban. Szerencsés, bár nagyon súlyos sérüléséből lábadozva, társaival 1943-ban Pápán, az Esterházy kastélyban rehabilitációban részesültek. Hasznos elfoglaltság lehetőségét kapták, emléktárgyakat készíthettek,(1.), lombfűrésszel…
Milyen a véletlen(?!) Onkológiai kezeléseim kezdetén Dr. Hornyák Lajos Főorvos úr határozott kérése, (erős javaslata) volt, férfiember csak frissen borotválva jelenhet meg a viziten…
Visszatérve az alapgondolathoz, ill. elkezdve a konkrét játékok ismertetését, G.B. Shaw szavait citálom: „Nem azért felejtünk el játszani mert megöregszünk, hanem azért öregszünk meg, mert elfelejtünk játszani”.
A legegyszerűbb logikai kirakók(2) kartonból vagy falemezből kivágva a fotó alapján nem tűnnek bonyolultnak, bár esetenként nem is olyan könnyű visszajutni az alapformához. A legegyszerűbb ördöglakat csak arra példa, hogy a fagyipálca kétszeres érték, ne dobjuk el, jól felhasználható!!
Maci Laci (3) és a Mikulás arra bizonyíték, hogy nem minden talajon tudunk jól mozogni! Ha nem süpped be egy kicsit a talpunk, bizony, csak csúszik, és nem forog, -pl. itt a játék “kereke”. A figurák mozgatása remek lehetőség beteglátogató gyerekek, szomorkás felnőttek megilletődöttségét oldani. A “helikopter nyúl” kb. 2 méterről leengedve, -ahol erre lehetőség van – szépen pörög, a bohóc színezésre és némi mozgatásra alkalmas.
Nagyobb falat a rezgőbot(4). Amerikai népi játékként akadtam rá, bár szerb eredete is ismert, valamint az általános iskolai technika órákon is elkészítik a tanulók -már ahol-, többnyire vékony hasáblécből. A faág alapanyagot én jobban szeretem, ugyan ezt valahol meg kell találni, de egy jó bicskával – ami ugye minden férfiember zsebében ott lapul -szépen megfaragható. Előkerülhet ismét a fagyipálca, de az igényesebbek a hulladék ágacskákból készíthetik a propellert. Jancsiszeg vagy alátéttel más szegecske kell a rögzítéshez. A működtetéshez egyik kezünkben a faragott fát tartjuk, a másikban a fogazott felületen mozgatjuk a pálcikát, forogni fog a lécecske! A tornász összeállítása kissé összetettebb, de megéri, ügyes szaltókra képes a figura. A propelleres hurkapálcát „sodorni” kell a tenyereink között, de ez csak nagyobb fiúknak biztonságos, mert lefelé is elindulhat…
A legkedvesebb témakör nálam a pörgettyű(5)! Valamikor minden fiú kacatjai között ott volt egy öreg ébresztőórából megmentett fogaskerék, lehetett versenyezni, kié pörög tovább? Ezt követi a radíros, majd a masszívabb, korongos forma. Ma már nagyon sok műanyag pörgettyű kapható, változatosak, de “bolti, vedd meg, és ha nem működik, dobd el!”! Múzeumokban, (Győr, Veszprém) találkoztam a diópörgettyűvel de a “Hon-és népismereti könyv” (Bánhegyi Ferenc) is tárgyalja.
A dió a bölcsesség jelképe. Az emberi agyhoz hasonlatos a mintázata. A picike magban ott rejtőzik a hatalmas fa lehetősége! A dió a jövendő nemzedékbe vetett hitet és a gyógyulás akarását is jelképezi. Sima tengellyel a dió az alap-pörgettyű, kis rántás a fonalon, majd a diót leemelve a szerkezet pörög. Zárt kivitelnél a rögzített cérna miatt, önfelhúzós, mintegy “jojó”-ként működik. A forgótárcsára spirális minta rajzolható, vagy lombfűrészelt tárcsa a dísz. Készítés során a diót bicskával kettényitom, a tartalmát elfogyasztva, vagy félretéve folytatódik a munka. Faragasztóval ismét egész lesz a dió, a lyukakat süllyesztő fúróval alakítom ki. Persze van még pár apró fogás mire kész a “mű”, de megéri!
Találónak gondolom Csukás István “Barkácsolok” című írásának sorait:” Nagyon mély és ősi vágy lehet az, hogy valami kézzelfoghatót csináljunk! …alkottam önálló remekműveket is…készítettem kerti padokat.. Ha ezekre nézek, érzem, nem éltem hiába!” Nekem a játékok készítése és működtetése, megszólaltatása a megnyugtató. Aki akarja, próbálja ki!
Köszönöm mindazoknak, elsősorban családomnak, feleségemnek, gyermekeimnek, 8 unokámnak, testvéreimnek és a rokonoknak-valamint ismerőseimnek az aggódó, de főleg bíztató támogatását, az orvosok, szakápolók lelkes seregének a távlatot adó sikeres beavatkozásokat, gyógyító tevékenységüket, és hitüket, de összességében mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy időnként önfeledten játszhassak, és mindezt közzétegyem.
Veszprém, 2016 márciusa
Mészáros Gábor
