A MRL Gödöllői Alapszervezet túrája szombat reggel 8 órakor indult Kazárról a nevezetességek felé.
Kis csapatunk örömmel lépkedett a kellemes időben a hatalmas parkon keresztül útba ejtve a különleges címert, játszóteret, majd a kis hídon átkelve igyekeztünk a helyi műemlékvédelem alatt álló templom felé, mely az utóbbi években felújításon esett át. Szombat lévén zárva volt, de ez nem szegte kedvünket és tekintetünk a Világháborús szoborra esett melyről egy turul éppen „felszállni” készült. Jobb, bal, jobb, lépkedtünk tovább a Béke utcához, ahol elértük a piros sáv jelzést. Utunk emelkedett, majd magas fűben találtuk meg az első info táblát, mely a rétegszelvényeket ismertette és meg is figyelhettük.
Folytattuk a gyaloglást, és kikapaszkodva a mély útból, visszanéztünk a szépen rendezett falura és a tájra, mely a napsütésben tündökölt. Tovább haladva a piros +-en, szakadékos rész mellett mentünk el, mikor elértük az eróziós löszfalat. No ez is felpezsdítette a hangulatot! A csodás, mindig változó formák és mélyedések megtekintése után a fák érdekes gyökerei foglalták le tekintetünket, így értük el a kis tavat. A tó és az egész erdő esőt szeretne, néhány tócsát kivéve szárazság volt.
Innen már percek alatt elértük a pihenő, etető-itató helyet. Ekkor láttam, milyen jól haladunk, így ebéd helyett tízórait fogyasztottunk. A lányok egyre izgatottabban várták a csodás helyet, a riolittufát. Nem is csoda, hiszen csak néhány helyen van a Világon, Európában egyedülálló képződmény és az egyik elérhető közelségbe került! Indultunk is tovább vidáman, és a fenyőerdőn túl már feltűntek a fantasztikus formák.
Igen, igen, de az igazi az, ha lemegyünk az aljára! Kicsit meredek, de gyertek csak!-mondtam. Így is tettünk! Álmélkodva jártuk be e gyönyörű helyet. Mi többször, több évszakban is voltunk, de mindig más arcát mutatja az erózió, alakul, változik. Az út keskeny szurdokvölgyben folytatódott, kúsztunk-másztunk, kapaszkodtunk az ágakba, gyökerekbe, de a kalandot ki nem lehetett hagyni! No ezt ne, mert szúr-szóltam a mögöttem jövőknek. Itt vizesebb tereppel találkoztunk, forrás van a közelben, az szivárog át. Anna puff! Sikeresen majdnem bokáig merült a sárban, de gyorsan kikapta a lábait. A cipő meg megtisztul még a kocsiig, hiszen még mezőn keltünk át és a falun is keresztül kellett mennünk.
Most már kezdett a nap a tetőfokára hágni, így az éppen nyitva tartó autentikus helyi „itatóba” tértünk be, leöblíteni az út porát, hűsölni kicsit, és hallgatni az itteni eseményeket. Frissen indultunk a csodás, tornácos házakat megtekinteni,- az egyik a posta épülete- és a bányász emlékművet. Percek alatt visszaértünk a kocsihoz és indultunk haza.
Váljék egészségetekre és élményekkel gazdagodva pihenjétek ki magatokat!
Üdvözlettel: Mezeiné Dobó Klára
