A téli zöldségkínálat egyik mostohagyereke a kelbimbó. A télen főszezonját élő, a brokkolival és a káposztával rokonságban álló apró zöldség méltatlanul kevés szerephez jut a háztartásokban. Pedig hihetetlenül egészséges és nem utolsó sorban finom.
Történelem
A kelbimbóhoz hasonló vadkáposzta már az ókori Rómában is az étkezőasztalokra került. Itáliából a legionáriusok jóvoltából terjedt el, majd a XIII. században már németalföldön, a mai Belgium területén termesztették, majd egész Észak-Európát meghódította, hiszen leginkább a 20 fok körüli hőmérsékletet kedveli, ekkor terem a legjobban. Végezetül Amerikát is bevette a XIX. században, a Louisianában letelepedett franciáknak köszönhetően.
A kelbimbó megosztó. Egyes vélekedések szerint például Angliában a kelbimbó a második legjobban utált zöldség – a padlizsán után. Épp azért, hogy ezen változtassanak, az utóbbi években kevésbé keserű, édeskésebb hajtásokat termesztenek.
Miért jó?
Nagyon magas a C-vitamin tartalma, 10 dkg már fedezi egy felnőtt napi szükségletét. Ezen kívül ez a zöldség még gazdag K-vitaminban, folsavban, A-vitaminban, mangánban, élelmi rostokban. Továbbá található benne kálium, B1-, B2- és B6-vitamin, E-vitamin, réz, vas és kálcium. Sok benne a szénhidrát és a fehérje.
Ezt a tápanyagtartalmat leginkább úgy őrzi meg, ha pároljuk, és nem főzzük.
Melyik kelbimbót vigyem haza?
A zöld, tömör fejű hajtásokat érdemes megvenni. Ha sárgás levelek borítják, és erőteljes káposztaszerű szagot áraszt, akkor inkább hagyjuk az árusnál, mert már nem friss. Télen van a szezonja.
Hogyan készítsem el?
Főzés előtt a fedőleveleket érdemes eltávolítani, a szárába pedig késsel egy X-et vésni, hogy könnyebben meg tudjon puhulni.
Ahogy már szó volt róla, ha szeretnénk megtartani a gazdag tápanyagtartalmát, akkor érdemes egy kevés vízben, fedő alatt párolni. Így azon kívül, hogy egészségesebb lesz, még a lakásban is kevésbé fog terjengeni az átható kelbimbószag.
Egy villával könnyen ellenőrizhetjük, hogy mikor van kész. A túlfőzés biztos jele az a bizonyos kénes szag, amit az ilyenkor felszabaduló vegyületek okoznak. 5-6 percnél általában nem ajánlott tovább párolni.
Klasszikusan körteként szokták tálalni, de önmagában, illetve egy-két alapanyaggal társítva jó főétel, illetve remek levesbetét. A kelkáposztát nyugodtan helyettesíthetjük vele levesben, főzelékben. Jóformán minden olyan ételt elkészíthetünk vele, ahol a recept eredetileg kelkáposztát irányoz elő.
Receptek
Kelbimbókrém
Hozzávalók: kelbimbó, sajtkrém, apróra vágott hagyma, fokhagyma, ízlés szerint fűszerek
Elkészítés: A kelbimbót megpucolom, a szárak végét bevagdosom, majd megpárolom. Ezután lecsöpögtetem, tálba szedem. Hozzáadom a sajtkrémet, hagymát, fokhagymát, majd botmixerrel krémesítem. Fűszerezem. Húsokhoz, kenyérre, pirítósra kiváló.
Csőben sült kelbimbó
Hozzávalók: kelbimbó, kevés vaj, kenyérmorzsa, parmezán, fokhagyma, só, bors
Elkészítés: A kelbimbót megpucolom, a szárak végét bevagdosom, majd kevés sóval néhány perc alatt megpárolom. A kész, lecsöpögtetett kelbimbót tepsibe teszem, olvasztott vajjal lelocsolom, majd alaposan átkeverem, hogy minden szemre jusson vaj. Egy tálba összekeverem a zsemlemorzsát a reszelt fokhagymával, reszelt parmezánnal. Sózom, borsozom a keveréket, alaposan átforgatom, végezetül a tepsiben pihenő kelbimbókra öntöm. Pár perc alatt megpirítom a sütőben, és tálalom. Remek köret, de önmagában sem utolsó.
Kelbimbó túróval
Hozzávalók: kelbimbó, kevés vaj, túró, kevés liszt, vöröshagyma, sűrített paradicsom, bazsalikom, oregano, szerecsendió, kömény, só, cukor, (füstölt) sajt
Elkészítése: A kelbimbót sós, köményes vízben addig pároljuk, amíg ropogósan puha nem
lesz. A vajon időközben megpirítjuk az apróra vágott hagymát, a lisztet, hozzáadjuk a paradicsompürét, majd felöntjük a brokkoli főzőlevéből annyival, hogy mártás sűrűségű
szószt kapjunk. Fűszerezzük bazsalikommal, szerecsendióval, oregánóval, sóval és egy
kevés cukorral. A kelbimbót egy hőálló tálba tesszük, rámorzsoljuk a túrót, leöntjük a mártással, ráreszeljük a sajtot, és annyi időre tesszük forró sütőbe, hogy szép színt kapjon a teteje.
