A hagyományokhoz híven az idén a festői szépségű Bükki Baráthegyi Majorságban, a “Szimbiózis Alapítványnál” rendeztük meg a betegklubok találkozóját. A találkozó ötletgazdája, valamint a házigazda a Magyar Rákellenes Liga Miskolci szervezete volt. A megnyitót közös mozgásprogram, majd az „Avas nyugdíjas” klub műsora követte. A gulyást a Liga leányai (Molnárné Éva és Tokárné Babi) főzték, a krumplilángost az alapítvány egyik tagjának (Nagy Mária) irányításával sütötték. Ebéd után az egyik patronált lakó bemutatta a „lakóotthont”, a falusi jellegű majorságot (kertészetet, állattartásuk helyszínét, erdei iskolát..)
A séta után lehetőség volt kötetlen beszélgetésre. A jó hangulat késő délutánig kitartott.
A mai nap margójára
Reggel, mikor készülődtem a betegklubok találkozójára, eszembe jutottak prof. dr. Simon Tamásnak, egykori elnökünknek a sokszor idézet szavai. Az emberek többsége nem tudja, mekkora kincset kap, mikor megszületik: „Az egészséget”. Ezzel a kinccsel kell élete során gazdálkodnia, de nem mindegy, hogy hogyan! Akkor ott igyekezett 12 pontban felvázolni a gazdálkodás alap pilléreit, amit minden embernek be kellene tartania élete során.
Igen de, mi van azokkal az emberekkel, akik fogyatékosan jönnek a világra? Hogyan tudnak megbirkózni betegségükkel (ezt nem nevezhetjük kinccsel való gazdálkodásnak!) ki van mellettük, van-e klubjuk, ki képviseli érdeküket stb. Mi az Ő 12 pontjuk? Reggeli morfizásomra nemsokára megkaptam a választ. Találkozónk helyszíne: a miskolci Baráthegyi Majorságban lévő Szimbiózis Alapítványnál volt. Egy olyan betegeket segítő szervezetnél, ahol fogyatékossággal élők (értemileg akadályozottak, autisták ) laknak, élnek, dolgoznak.
A Baráthegy tetején álló Majorságba eljutni, jó kis túra volt. A Szimbiózis Alapítvány által üzemeltetett major már tizenöt éve rehabilitációs farmként működik, változatos tevékenységekkel: fogyatékkal élők számára. Lakóépületeket alakítottak ki, mellette kertészetet, amellett állattartásra és sajtkészítésre van lehetőség , van kézműves műhely a közel öt hektáros birtokon. Fehérre meszelt épületeket kövezett utak kötik össze. A majorságot művelésre alkalmas föld veszi körül.
A Szimbiózis Alapítványnál egy komplex szolgáltatási modell került kialakításra. Fő célcsoportjuk, ahogy már írtam az autizmussal élők és értelmileg akadályozottak, de odafigyelnek más fogyatékosságra élőkre is (megjegyzés: a liga sem egy betegcsoportra fókuszál, igyekszik összefogni és támogatást nyújtani, minden daganatos betegeknek).
Támogatják a sérülteket, nevelő családokat (szállítással, nappali ellátással, átmeneti tehermentesítéssel, speciális táborokkal). Segítik a felnőtt fogyatékossággal élők önálló életviteli törekvéseit (foglalkoztatással, lakóotthonokkal, képzésekkel, terápiákkal, sporttal és szabadidős tevékenységekkel, egyéb fejlesztő programokkal). Különös figyelmet szentnek a széles körű társadalmi szemléletformálásra: hazai és nemzetközi (EVS) önkéntes szolgálat biztosításával, nyilvános fórumokkal, utcai kampányok kivitelezésével, célcsoportok bevonásával osztályfőnöki órákon és interaktív integrációs programok kivitelezésével, speciális turisztikai szolgáltatás működtetésével.
Elindították az Otthoni Segítés ” Fecske” Szolgáltatásukat. .A szolgáltatás keretében felügyeletet, illetve kísérést tudnak biztosítani az igénybe vevő (fogyatékossággal élő személy, illetve 14 éves korig tartósan beteg gyermek) számára. Ott vannak a termelői vásárokon saját, kézműves termékeikkel. Odafigyelnek a mozgás fontosságára is sportversenyeken indulnak, pl.az idén a Nemzetközi Spartakiada sportversenyen melyet fogyatékosok számára rendeztek az első helyen végeztek.
Mindezeket úgy tudják megvalósítani, hogy termelnek: farmgazdálkodással, kézműves termékek előállításával, szolgáltatásokkal-sajnos múlt időben beszélhetünk Batyuké üzemeltetésérő (éttermet működtettek)l-, turisztikai szolgáltatásokkal, van állami támogatásuk, térítési díjak, pályázati források (évente átlag 30-40 projektre pályázna) valamint adományokból.
Az otthonban élőknek is van egészség kódexe! Helyesen, egészségesen táplálkoznak, meg van a napi mozgásuk, szervezetten vesznek részt egészségi vizsgálatokon, oda figyelnek és védik környezetüket, hisz biogazdálkodást folytatnak. Lehetne sorolni, mi mindent megtesznek az egészségükért.
Mindezt azért írtam le, mert a látottak nagyon megérintettek, lenyűgöztek, Lehet a betegséggel így is élni. Azt láttam, hogy az itt élők boldogak, van céljuk, van miért felkelni másnap, van egy csapat, ahol jól érezhetik magukat, nem magányosak. Példaképül szolgálhatnak a más betegtársaknak, mekkora nagy bennük az élni, tenni akarási ösztön.
Minden apróságnak tudnak örülni. (És mi tudunk-e így örülni? Akarunk-e? – és sorolhatnám kérdéseimet, annak ellenére, hogy nekünk azért sokkal, de sokkal több lehetőségünk van a gyógyulásra, a megelőzésre)Nagyon vágynak a szeretetre, embertársaik figyelmére. Öröm számukra, ha néha találkozhatnak más betegtársakkal is, ha kilátogatnak hozzájuk, vagy meghívják őket rendezvényeikre. Köszönöm Nektek a tegnapi napot!
Virág Judit
