Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe Mészáros Mihály könyvét, amely a szerző internetes blogja alapján készült.
Mészáros Mihály – Rákos voltam, de már elmúlt! Asszem.
- „A Rák nem vicc, de humor nélkül belehalsz.” – ez is lehetne Mészáros Mihály ars poeticája dióhéjban
- Ironikus, szórakoztató írásai sok betegségben érintett embernek adtak már motivációt
- A népszerű blogból novemberben a Minerva kiadó gondozásában megjelenő egyéni hangvételű naplója egy gyógyulás története a magyar valóságban, a klasszikus pesti humor nyelvén megírva
„Ez a napló azonban első kézből származik. De a legjobb csodaszer nevét, biztos gyógymódot, abszolút igazságot ne keressen benne senki! Ez egy történet, amiben a hagyományos nyugati orvoslás eszközei által kezelt hétköznapi ember szenved, vagy éppen nevet. Kínjában. Papírra vetve mindent, mert ezúttal sikerült legyűrnie a lustaságát.”
További információ:
Minerva Kiadó – Dési Péter igazgató: minervakiado@t-online.hu
Szerző – Mészáros Mihály: altezza1899@gmail.com
Ráksaláta – részletek a könyvből
„…A tengerparti álmokat egy nővér szakította félbe, miután 13:00 előtt valamivel közölte: jöhetek! Az események innentől felgyorsultak. Elrejtettek egy függöny mögött, ahol zoknira vetkőztettek, majd kaptam egy 35 évvel ezelőtt divatosnak, ám még mai is nőinek számító hálóinget, majd betipegtem a műterembe. Próbáltam érdeklődni, hogy mire ez a felhajtás, mert igazából én egy konzultációra jöttem, esetleges gyors végbéltükrözéssel egybekötve, amihez sosem szokott ilyen fokú előkészület párosodni, de ők csak nyugtattak. Azt is próbáltam előjelezni, hogy a teljes tükrözést meg szokta előzni némi has hajtás is, elkerülendő a szembejövő forgalmat, de ezen irányú aggodalmaimat is lesöpörték. Hiba volt. Elhelyezkedtem tehát a terepasztalon, majd kezdetét vette a vonatozás. Bejött a bakter, aki inkább volt 70, mintsem 60, de úgy voltam vele, ha nem remeg a keze, akkor jöjjön. Elindultak az alagútba, ahol igen hamar kiderült, hogy bizony tényleg jön a vonat. De nem ám arra a falvakat összekötő egy kocsis piros Bzmot vonatra kell gondolni, hanem egy, az amerikai filmekből ismert több száz tehervagonos szerelvényt kell elképzelni bazi nagy dízelmozdonnyal az elején. A bakter és segítője próbálkoztak némi kameramosással, levegőbefújással, de ezzel csak gördülékenyebbé, majd irányíthatatlanná tették a szerelvényt.
Jött a vonatszerencsétlenség…”
„…Egyszer sikerült megtennem úgy tíz lépést, de több nem volt bennem. Ám amint azt mondtam, a személyzet nem az a könnyen feladós típus. Egyrészt katonás rend van, amit a reggel 5-6 óra közötti ébresztők is jól jellemeznek, másrészt fejükbe vették, hogy nekem jönnöm-mennem kell. Talán valami költözéshez kerestek hórukkembereket. Nos, egy ilyen próbálkozásnak köszönhettem, hogy pénteken reggel a „cirmos”mosdatásom egy plafonmegtekintéssel végződött. Igyekeztem állni a sarat, de egy idő után szóltam, hogy most már leülnék, nincs több erőm. Rögtön kaptam egy széket, ami annyira volt elég, hogy ülve tudjam jelezni: el fogok ájulni. Mindig is szavatartó ember voltam, így a nővér 5 másodperc múlva már legalább olyan fehér volt, mint én. Kétségbeesetten próbált segítséget trombitálni ahhoz, hogy ismét a többiek által használt testtartást használjam. Végül visszakerültem az ágyba.”
