Napjainkban a daganatos betegségek eredményes gyógyításának a módja a műtéti beavatkozás, amely során a daganatokat el kell távolítani a páciens testéből a környező szövetek kisebb-nagyobb részével együtt.
Az ilyen eljárás során sajnos a női test jellegzetes külleme is sérül. A testképnek ez a megváltozása természetszerűen fájdalmasan érint minden nőt, sokak érzelmi világában nyomós tehertételként jelentkezik még akkor is, ha a különféle segédeszközök, külső protézisek a társasági megjelenés alkalmaira a látszatot helyreállítják.
Öröm lehet a bajban, hogy a plasztikai sebészet több megoldást is talált a sérült emlő helyreállítására, és az ilyen műtéteket hazánkban is évek óta sikeresen hajtják végre több rákgyógyászati központban. Ezzel a lehetőséggel már minden nő élhet, ha a helyreállítás mellett dönt. Akadály legfeljebb a páciens egészségi állapota lehet. Az anyagiakat, a műtéteket és a kórházi ellátás költségeit az egészségbiztosító állja. Így valóban öröm, hogy Magyarországon is számos nőnek válik lehetővé mind társadalmi kapcsolataiban, mind családja körében a teljesebb élet annak ellenére, hogy emlődaganatot eltávolító műtéten (masztektómián) esett át.
Dönteni, de hogyan?
Ma már bízvást állíthatjuk, hogy a masztektómián átesett nők legtöbbjén az emlőhelyreállító műtét elvégezhető, és a hölgyek igénylik is, több tízezrük mondott rá egyértelmű igent. Természetesen, egy-egy páciensnek a maga felelősségére kell döntést hoznia, számos kérdést mérlegelve. Ebben elsősorban kezelőorvosára kell támaszkodnia, aki részletekbe menően felvilágosítást ad mind a műtéti lehetőségekről, a különféle módszerek előnyeiről, esetleges hátrányairól, kockázatairól, mind a várható eredményről.
Hasznos lehet olyan hölgyek társaságát keresni, akik már átestek hasonló műtéten. Fel lehet venni velük a kapcsolatot olyan társadalmi szervezeteken keresztül is, amelyek a rákbetegek összefogásáért, megsegítésére jöttek létre. Ilyen szervezet a Magyar Rákellenes Liga is, amely akár e-mail-en, telefonon, akár személyesen is megkereshető, és számos kérdés megoldásában segít szívesen. Természetesen egyetlen beszélgetés, ismertető sem helyettesítheti az orvossal való alapos megbeszélést, csak általánosságban tájékoztat.
Dönteni, de miben?
Mindenek előtt tisztázni kell, hogy a páciens valóban szükségesnek tartja-e a helyreállító műtétet vagy sem. Kora, életvitele, családi és társadalmi körülményei eshetnek latba, figyelembe véve azt is, hogy többnyire nem egy műtétre, hanem több beavatkozásra kell felkészülnie, és ezek időleges kellemetlenségeket okoznak és kockázatokkal is járnak.
Feltétlenül dönteni kell abban is, hogy azonnal, vagyis a masztektómiával egy időben legyen-e a helyreállítás vagy később. Ebben elsősorban az emlődaganat jellege, stádiuma és a páciens általános egészségi állapota lehet az irányadó. Jó tudni, hogy a halasztás a helyreállítás tekintetében nem jelent hátrányt, a műtét a daganat eltávolítása után hetekkel, hónapokkal, vagy akár évekkel később is sikeresen elvégezhető.
A következő lépés ugyancsak meghatározó erejű. Ki kell választani azt a műtéttípust, amelyik a páciensnek a legmegfelelőbb, ugyanis különféle eljárások jöhetnek számításba. Hogy mikor melyik, azt a daganat stádiuma, a masztektómia jellege és a szükséges utókezelés befolyásolhatja. Bármelyik eljárásra essék a választás, a cél mindig ugyanaz marad: a lehető legéletszerűbben helyreállítani az emlőt, legalább küllemét illetően.
Az emlőben mirigyek, tejcsatornák, erek és érzőidegek vannak. A tejcsatornák az emlőbimbóba vezetnek, amely az őt körülvevő emlőudvarból emelkedik ki. Az emlő tulajdonképp a bőrben van, és mögötte helyezkednek el a kar mozgatásában szerepet játszó nagy mellizom, a bordaközti izmok és a bordák. A bőr alatti zsírréteg lágy formát ad.
Milyen helyreállító módszerek jöhetnek számításba?
Lehet a beteg saját szöveteit átültetni, vagy szövetbarát anyagból készült és célszerűen formált idegentesteket, implantátumokat behelyezni, esetleg a kettő kombinációját alkalmazni. Ezeken belül is több változat adódik.
A saját testszövettel való pótlás az ún. lebenyes helyreállítás. Lebenynek nevezik azt a szövetcsoportot, amelyet eredeti helyéről meghatározott alakban kimetszenek, és áthelyeznek a mellkasra, hogy emlőformájúvá alakítsák. A lebeny többrétegű. A legalsó rétege valamely nagyobb izomnak egy része, amit az izomrész feletti zsír- és bőrréteg követ. A két utóbbi – ugyanúgy, mint az eredeti emlő esetében – a lágy formát, a puha tapintatot, és a természetes érzékenységet biztosítja. A helyreállított emlő rugalmas tartását az izomréteg adja. A célnak megfelelő lebenyt leginkább a hasi vagy a háti tájékról metszik ki úgy, hogy a lebenyt adó hely jelentősen nem károsodik.
Ahhoz, hogy az áthelyezett lebeny életben maradjon, biztosítani kell a vérellátását. Erre két módszer kínálkozik. Az egyik szerint a lebenyt teljes egészében, izomrészlettel együtt kimetszik, átültetik a mellkasfalra, és érvarrattal iktatják a nagyvérkörbe. A másik eljárás szerint a lebenyhez tartozó izomrészt nem választják el teljesen attól az izomtól, amelyből kiveszik, hanem a lebenyt egy bőr alatt kialakított alagúton át az eltávolított emlő helyére vezetik. Így a lebeny eredeti vérellátása marad meg. Ha a hasi tájékról vesznek lebenyt, akkor mindkét módszer szóba jöhet, ha a háttájékról, akkor csak a második. Így, saját szövet felhasználásával, három emlőhelyreállító eljárás adódik. Ezeket szokás alkalmazni, körülük lehet a legmegfelelőbbet kiválasztani.
Előfordulhat, hogy a lebeny szövetanyaga nem elegendő az emlődomborulat kialakításához. Ilyenkor emlőimplantátummal pótolják a szövethiányt. Ezt bármelyik előbb említett műtéttechnika megengedi.
Az emlőimplantátumok a helyreállításnak egy további módszerét, a szövettágítást teszik lehetővé. Ennek során műtétileg ideiglenes implantátumot, úgynevezett expandert (tágítót) ültetnek a bőr és az izomzat közé, majd az expandert külső szelepén át, fokozatosan, több héten keresztül fiziológiás sóoldattal töltik. A bőr így lassan kitágul; mikor elegendő mértékben megnyúlt, egy újabb műtét során az expandert felcserélik a megfelelő méretű végleges implantátummal. Ezt a második műtétet el lehet kerülni, ha eleve véglegesen beültethető, kombinált expander-implantátumot helyeznek be, amely a kívánt méretre tölthető fel. A fokozatos térfogatnövelést mindkét esetben járóbeteg-rendelésen végzik.
Emlő helyreállításkor gondolni kell a két emlő szimmetriájára is. Ha az ellenoldali emlő megereszkedett, akkor műtétileg meg kell emelni. Elvégezhető az ép emlő megnagyobbítása vagy éppen kicsinyítése is, ha esetleg túl kicsi, vagy túl nagy.
Milyen az emlőimplantátum?
Lényegében kis vékony, rugalmas falú tartály, amely vagy eleve fel van töltve, vagy szelepen keresztül feltölthető, azaz expander jellegű. Feladata az, hogy feltöltött térfogatának megfelelő nagyságban az emlő szövethiányát a kívánt mértékben pótolja. Szövetbarát anyagból, szilikonból készül, ezért a test szövetei közé beültethető annak
veszélye nélkül, hogy a szervezet kilökné magából. Alakjára és méretére nézve igen változatos, főként kisebb-nagyobb félgömb vagy cseppforma. Külső felülete többnyire sima, de lehet finoman szövetszerű is. Töltőanyaga lehet a szintén szövetbarát szilikongél (ez kocsonyás anyag) vagy fiziológiás sóoldat, vagy vegyesen a kettő. A szelep, ha van, vagy az implantátumon kívül, vagy a falában helyezkedik el. Az implantátum kiválasztásához az orvos tanácsai nélkülözhetetlenek, annál is inkább, mert nemcsak egy-egy típus tulajdonságait kell megismerni, hanem az implantátumok beültetésével járó lehetséges kockázatokat is.
Hogyan gyógyul a műtéti terület?
Rendszerint gyorsan és szövődménymentesen. Az első két nap a legkényelmetlenebb, az emlők duzzadtak és igen érzékenyek. Ezek a tünetek fokozatosan enyhülnek, és tapasztalat szerint a páciens már hét-nyolc nap múltán elvégezheti napi teendőjét. Addigra a műtéti sebek teljesen begyógyulnak (és az idők folyamán egyre nehezebben észrevehető nyomot hagynak maguk után). A nagyobb megterhelésektől azonban legalább egy hónapon át tartózkodni kell. Mindez természetesen általánosságban igaz, egyénenként azonban változhat, az egyéni gyógyulási hajlam szerint is. Ezen felül számos más tényező is befolyásolhatja a felépülést. A masztektómia és a helyreállító műtét típusa, a rákgyógyászati utókezelések jellege, a korábbi emlőműtétek száma, a havi vérzés zavarai, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a gyógyszerszedést min közrejátszhat, és lassíthatja a regenerálódás ütemét. Mindezt már a műtét előtt célszerű tudatosítani az orvossal való megbeszélések során, a műtét esetleges kockázataival együtt. Nincs ugyanis olyan sebészi beavatkozás, amely ne rejtene magában veszélyt, kockázatokat. Vonatkozik ez az emlő helyreállítására is. Éppen ezért igen fontos, hogy a páciens mielőbb orvosához forduljon, ha valamilyen rendellenességet észlel akár a műtétet követő napokban, hetekben, akár később.
Milyen kockázatokkal járhat az emlő helyreállítása?
Fertőzés
Bármilyen sebészi beavatkozás után felléphet, legtöbbször a műtétet követő napokban, hetekben, de elvileg bármikor a műtét után. Többnyire gyulladásos jelenségek kísérik, bőrpír, fájdalom, duzzadás, láz. Ha implantátumot ültettek be, és antibiotikumok hatására nem mutatkozik javulás, akkor az implantátumot el kell távolítani. A fertőzés lezajlása után rendszerint új implantátum helyezhető be.
Vérömleny (hematóma)
Ugyancsak közvetlenül a műtét után alakulhat ki: a szövetek közt vagy a metszés környékén vér gyűlik össze. Jellegzetes kékes elszíneződést, duzzadást, fájdalmat és váladékozást eredményezhet. Vérömleny egyébként bármikor képződhet a mellet ért sérülés, például ütés következtében. A kisebb vérömlenyek felszívódhatnak, de a nagyobbakat sebésznek kell megszüntetnie.
Lebenyelhalás
Saját szövettel történő helyreállítás során az átültetett szövet a vérellátás károsodása miatt részlegesen vagy teljesen elhalhat. Ilyenkor az elhalt szöveteket el kell távolítani, és az emlőpótlást más plasztikai sebészeti módszerrel kell megoldani.
Érzékváltozás
Az emlőbimbó és az emlő érzékenysége a műtét következtében mérsékeltebbé vagy fokozottabbá válhat. Ez az állapot ideiglenes és végleges is lehet.
Implantátum okozta kockázatok
Ezek részben az implantátumok tulajdonságaiból, idegentest voltukból következnek.
Az implantátum beültetésének milyen kockázatai vannak?
• Térfogata csökkenhet, és emiatt esetleg el kell távolítani. Sóoldattal töltött implantátummal fordulhat elő, hogy különösebb külső behatás nélkül leereszt, olykor a műtétet követő első hónapokban, olykor sok évvel a beültetést követően. Az elszivárgott sóoldat fiziológiás jellege következtében zavart nem okozva felszívódik. Új implantátumot be lehet helyezni.
• Megrepedhet az implantátum jelentős sérülés, ütés, erősebb nyomás következtében, ezért el kell távolítani, Ha az implantátumban szilikongél is volt, akkor az a szövetek közé jut, és ugyancsak eltávolítandó. Új implantátumot általában be lehet ültetni.
• Nehezíti az emlődaganatok felfedezését. Az implantátum ugyanis daganatgyanús területeket fedhet el a mammográfiás vizsgálat alkalmával. Ezért még a vizsgálat megkezdése előtt feltétlenül figyelmeztetni kell a mammográfiát végző asszisztenst az implantátum jelenlétére, aki ilyenkor különleges módszert alkalmaz, hogy növelje a vizsgálat pontosságát. Megnyugtató lehet, hogy napjainkban a mágneses rezonanciás vizsgálat (MRI) pontos emlődiagnosztikát tesz lehetővé, vele magát az implantátumot is és az emlő mirigyállományát is megbízhatóan lehet vizsgálni.
• Összenyomódhat külső behatás nélkül az implantátum. A szervezet ugyanis természetes reakcióként hegszövetből tokot, úgynevezett kapszulát képez a felszínén, és olykor előfordul, hogy a kapszula zsugorodik. Ennek hatására néhány hónap vagy év múltán az implantátum összenyomódik, mire az emlő alakváltozáson megy át, és tömötté, tapintásra fájdalmassá válik. Emiatt esetleg el kell távolítani a kapszulát meg az implantátumot. A zsugorodás veszélyét úgy igyekszenek csökkenteni, hogy az implantátumok felszínét szövetszerűvé teszik.
Attól nem kell tartani, hogy az implantátum viselése
• A szoptatásra veszélyt jelentene. Eddig nem tudnak olyan esetről, hogy akár az édesanya, akár a csecsemő emiatt károsodott volna.
• Újabb daganatot idézhetne elő. Az erre irányuló követéses vizsgálatok igazolják, hogy emiatt az emlőrák kockázata nem nő.
• Autoimmun betegséget okozna. Ezt igazolják azok az összehasonlító vizsgálatok, amelyeket implantátumot viselő és nem viselő nők körében végeztek el.
Fogalomtár:
Autoimmun betegség:
Az immunrendszer azon zavara, hogy a szervezet olyan ellenanyagokat termel, amelyek saját szöveteit is pusztítják. Ez az állapot kialakulhat egyes vegyi anyagok hatására is.
Daganat, tumor:
Élettani feladat nélküli, kóros szövettömeg. Jóindulatúnak (benignusnak) mondják akkor, ha sejtjei nem mutatnak eltérést annak a szövetnek a sejtjeitől, amelynek talaján keletkeztek. Rosszindulatú (malignus) akkor, ha primitív, a testi szövetek fejlettségét el nem érő sejtekből épül fel. A tumorsejt minél primitívebb, annál gyorsabban szaporodik, vagyis a daganat annál gyorsabban növekszi. A jóindulatú daganatot sokszor burok veszi körül (pl. a zsírdaganatot). A rosszindulatú daganat seejtjei a vér- és nyirokárammal keletkezési helyükről eljuthatnak a test különböző pontjaira (emlődaganatok esetében pl. a hónalji nyirokcsomókba), és ott újabb daganatot, úgynevezett áttétet (metasztázist) hozhatnak létre.
Daganatos betegség:
Olyan betegség, amelynek kialakulását döntően egy vagy több daganat kifejlődése határozza meg. Sok fajtájuk van. A közhiedelemmel szemben a legtöbb jól kezelhető. A daganatos betegségek kezdeti szakaszukban fájdalmat nem, inkább csak bizonytalan tüneteket, apróbb panaszokat okoznak. Ez a fő oka annak, hogy a betegek sokszor késve fordulnak orvoshoz, annak ellenére, hogy számos fórumon hívják fel a figyelmet arra, hog
y egyes apróbb panaszok, rendellenességek jelzésértékűek lehetnek, érdemes velük orvoshoz fordulni. Minden daganatos betegség annál hatásosabban gyógyítható, minél korábban ismerik fel.
Fiziológiás sóoldat, élettani sóoldat:
Az emberi test 70 %-át kitevő sejtközötti folyadék összetételéhez hasonlít, ezért több, mint szövetbarát anyag, lényegét tekintve testazonos.
Gyógyszeres kezelés, kemoterápia:
A daganatos betegségek egyik gyógymódja, melynek során többféle gyógyszert, ún. citosztatikumokat juttatnak a betegbe. Ezek hatóanyagai a véráram révén eljutnak a test minden részébe, és a burjánzó, daganatos sejteket szaporodásukban gátolják, elpusztítják. A gyógyszereket beadhatják szájon át, injekcióként a visszérbe vagy izomba. A gyógyszeres kezelés kúraszerű, de nem folyamatos: kezelési és pihentetési szakaszok váltogatják egymást. A beteg, erőnlététől függően, csak a kezelések idején van többnyire kórházban, egyébként végezheti megszokott tevékenységét. A kezelésnek vannak mellékhatásai is, amelyek a kúra befejeztével hamarosan megszűnnek.
Idegentest:
Kívülről a szövetek közé került bármilyen anyag. Jelenlétük ellen a szervezet tiltakozik, védekező mechanizmusokat hoz működésbe, elpusztítani vagy kilökni igyekszik az idegentestet. Makroszkópikus idegentest köré a szervezet sajátos szövetű burkot von.
Mágneses rezonancia vizsgálat, MRI:
Diagnosztikai képalkotó eljárás, a test vékony rétegeiről igen nagy rezgésszámú rádióhullámok révén ad a szakember számára jól kiértékelhető képet.
Mammográfiás vizsgálat:
A női emlő röntgenvizsgálatára kifejlesztett módszer. Segítségével az emlődaganatokat már korai stádiumban nagy biztonsággal lehet felfedezni.
Masztektómia:
Az a műtét, amelynek során az emlődaganatot és érintett környezetét eltávolítják. A műtét jellege az emlődaganat jellegétől és stádiumától függ. Radikális műtét alkalmával a teljes emlőt (beleértve az emlőbimbót és a bimbóudvart is) és a hónalji nyirokcsomókat távolítják el. A kvadrantektómia során az emlő mirigyállományának egynegyedét irtják ki a hónalji nyirokcsomókkal együtt. Szubkután, bőr alatti masztektómia az emlő bőrét, az emlőbimbót és a bimbóudvart épen hagyja. Egyes esetekben elegendő lehet csupán a daganatos csomó kimetszése.
Plasztikai sebészet:
A sebészet egyik ága, testrészek alaki rendellenességeit műtéttel állítja helyre, figyelemmel a működésbeli és esztétikai követelményekre.
Stádium:
Orvosi értelemben egy betegség valamely (pl. kezdeti) szakasza. A daganatos betegségek stádiumait főként a daganatok jellege, száma és elhelyezkedése alapján határozzák meg többnyire nemzetközileg rögzített besorolás szerint. A besorolás utal arra, hogy mennyire előrehaladott vagy kiterjedt a betegség.
Sugárkezelés, sugárterápia:
Olyan rákellenes gyógymód, amelynek során több alkalommal valamilyen nagy energiájú sugárnyalábbal céloznak meg kórosan növekvő szövettömeget, daganatot azért, hogy növekedésében megakadályozzák, elpusztítsák. A pusztító hatás abban áll, hogy az eltalált szövetek kémiai-biológiai szerkezetében a szaporodó sejtek életkörülményeit felborító változások jönnek létre. A betegek többnyire otthonról járhatnak be a kezelésekre. A sugárkezelésnek vannak mellékhatásai is, amelyek a kúra befejeztével hamarosan megszűnnek.
Szilikon:
Meghatározóan szilíciumatomokból felépülő, óriásmolekula-féleségek összefoglaló neve. A molekulák átmenetet képeznek a szerves és a szervetlen anyagok között. Szerkezetüktől és több más vegyi tulajdonságuktól függően fizikai tulajdonságaik (pl. halmazállapotuk) igen változatosak. Számos szilikonféleség szövetbarát anyag.
Szövet:
Orvosi értelemben közös feladatra (pl. az izomszövet összehúzódására) csoportosult sejteknek és ezek sejtközi állományának összességét jelenti. A szövetek réseiben nedv található. Testünk, szerveink sajátos szövetek halmazaiból áll. Több fajtájuk és alfajtájuk van. Feladatuk és embrionális eredetük szerint különböztetik meg őket.
Szövetbarát anyag:
Olyan anyag, amely bár idegen a testünket felépítő szövetektől, ám szervezetünk – védekezési reakcióinak elnyomása nélkül – huzamos időn át megtűri magában. Ilyen anyag több más között a szilikon.
Utókezelés:
Azoknak a gyógyító célú kezeléseknek és diagnosztikai vizsgálatoknak az összességét jelenti, amelyek a masztektómia után még szükségesek lehetnek a teljes felépüléshez, pl. sugárkezelés, kemoterápia.
A Magyar Rákellenes Liga kiadványa alapján
