2020-09-30
Életének 83-ik évében elhunyt Prof. emeritus Dr. Simon Tamás, az orvostudományok kandidátusa, a Magyar Rákellenes Liga korábbi elnöke, elnökségi tagja.
Nagyszerű orvostól, a Magyar Rákellenes Liga alapító tagjától, örökös támogatójától, későbben elnökségi tagjától és 2009- 2015-ig elnökétől búcsúzunk most.
Multitalentum volt, hiszen a hatalmas orvosi szakmai tudása mellett az egészségnevelés, az egészségmegőrzés valamint a rákprevenció ihletett közvetítője volt. 1963 óta tartó töretlen szakmai pályafutásába a Népegészségügyi Iroda vezetése, a WHO szakértői pozíciója valamint a Nemzetközi Rákellenes Unió Tanácsadó testületében végzett munka, és a Magyar Rákellenes Ligában végzett elévülhetetlen munka egyaránt megfért egymás mellett. Kitüntette őt munkásságáért a Semmelweis Egyetem, a Magyar AIDS Bizottság, de a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetésben is részesült.
A legnagyobb kitüntetés az volt a számunkra, hogy nyolcvanas évei elejéig, diplomatikus, az esetek túlnyomó többségében visszafogott derűt sugárzó alakja motorja volt a Magyar Rákellenes Liga munkájának. Számos szlogen, plakát tervezője, egészségnevelő röplapok, újságcikkek szerzője. 2009 óta évente 25-30 előadást tartott egészen 2017-ig az alapszervezetekben, tudományos fórumokon, rákmegelőzés, korai felismerés és segítése témában. Az érdekegyeztető levelek szerzője, pontszerző továbbképzések szakmai lektora volt. Embersége, szakmai elköteleződése, és életkedve példa mindannyiunk számára.
Isten nyugosztalja Professzor Úr, emléke szívünkben örökké él!
____________________________________________
Prof. Dr. Forrai Judit, DSc, a MTA Élettudomány-történeti Munkabizottság elnökének méltatása:
Simon Tamás professzor emlékére
1937-2020
Simon Tamás professzor megszületése pillanatában már ki volt jelölve az orvosi pályára, ugyanis édesanyja dr. Lapu Irén gyermekorvos és édesapja dr. Simon Sándor orvos, farmakológus, egyetemi magántanár gyermekeként látott napvilágot 1937. november 7-én. Ugyan vegyipari technikumban végzett 1956-ban, de egyértelmű volt, hogy az orvosi egyetemre megy, tanulmányait 1963-ban fejezte be. A BOTE, majd új néven SOTE Egészségügyi Szervezési Intézetébe került, végig járva teljes ívet az egyetemi ranglétrán. Mindig ugyanazon a helyen dolgozott, csak állandó átszervezés, „karcsúsítás” „megtakarítás” érdekében az Egészségügyi Szervezésből Társadalomorvostan és Orvostörténeti Intézet lett 1984-ben, melyet Schultheisz Emil professzor az akkor lelépő egészségügyminiszter vett át vezetésre.
Simon Tamás ekkor már docens, gyerekorvosi, és társadalomorvosi szakvizsgával, kandidátusi (PhD) fokozattal elkötelezett élharcosa az egészségnevelésnek, hiszen édesanyja munkássága és cikkei pl. „Óvjuk meg gyermekünk egészségét,” vagy édesapja kutatásai „pharmakológiai vizsgálatok alkoholos vizeletkivonatokkal” témában méltó példát kapott az ifjúság egészségvédelmére, a dohány, alkohol, drog megelőzésére. Az 1980-as évek végén pedig a HIV/AIDS pandémia megelőzésében kezdtünk el közösen tevékenykedni, amikor 1989-ben az Intézetbe kerültem az Ő segítségével. Ketten alapítottuk a Szex Edukációs Alapítványt, majd megalapította az Ifjúsági Kortárs Oktató mozgalmat és meghonosította a Kortársoktatást. Számos aktív önkéntese ma részben egyetemünk kutató professzorai, vagy az egészségügy vezető egyéniségei lettek.
Remek oktató volt, didaktikailag érthető, világos megfogalmazásban adta át tudásanyagát. Szinte minden témában tudott volt tájékozottsága, olvasottsága, mindenhez érdemben hozzá tudott szólni, ismerte a legújabb eredményeket. Ezt az egyetemi szobája is bizonyította a könyv és újsághalmok látszólag rendezettlenségében gyors, határozott egyszerűséggel találta meg a szóban forgó irodalmat olvasásra átnyújtva.
Szeretett oktatni az Egyetem több karán is előadott, szorgalmazta, szervezte a Testnevelési és Sporttudományi Karon az Egészségtan tanári szakot dr. Mohácsy Lajossal. A Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán az Orvos-közgazdász és az Egészségügyi Menedzser Szak előadója volt az epidemiológia és az egészségügyi etika tantárgyaknak. A Debreceni Népegészségügyi Iskola megalakulásától meghirdetett kurzusa volt Gyermek- és Ifjúság Egészségtan témában. A Társadalomorvosi Szakvizsga Bizottság vizsgáztató tagja volt 1992-től.
1964 és 1985 között tudományos munkatárs az Országos Kardiológiai Intézet Gyermekosztályán 25 éven keresztül, évente 30-40 nap körzeti orvosi helyettesítés vállalt Budapest XIX. kerületében, 1988 és 2002 között részállású iskolaorvos heti rendszerességgel a Várpalotai Thuri György Gimnáziumban. 1989 óta részt vesz Várpalota iskolai egészségnevelésében. Az országos érdeklődést kiváltó rák ellenes matematika példák kidolgozását és kipróbálását Várpalotán végezte.
Schultheisz professzor nyugdíjba vonulásakor 1992-1997 között Intézetünk igazgatója lett. 2007-től professzor emeritusz.
Sokoldalú szakmapolitikai tevékenysége egyik része, hogy vezető tisztséget töltött be a Pápai Páriz Egészségnevelési Országos Egyesületben (2012-ig), a Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság díszelnöke, Népegészségügyi Tudományos Társaság elnöke (2011-ig) majd hosszú évekig a Magyar Rákellenes Liga elnöke volt. Évekig volt felelős szerkesztője az Egészségnevelésnek, majd a Valóságnak. Remek szervezőképességgel rendelkezett.
Nemzetközi társaságok közül 1995. és 2000. között a Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) Rákmegelőzés az iskolákban és a közösségekben szakbizottság tagja, 1997-2001 Európai Iskola és Egyetemegészségügyi Társaságok uniójának elnökségi tagja (EUSUHM), a WHO és UICC tevékenység: Technikai Bizottsági tag
Kitüntetései közül megemlítendő az Egészségügy Kiváló Dolgozója (1978 és 1984), Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1982), Egészséges Ifjúságért emlékérem (1994), Pápai Páriz Emlékérem. (1997) és Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (2014).
Aktív, tettre kész modern oktató volt, az akkor még nem divatos csokornyakkendőjével, lendületes szervező. Feltérképezte és bejárta hallgatóival egész Magyarországot. A hallgatók az osztályokban, professzor úr a tanáriban oktatta a HIV, a drog, a dohány ártalmaira és megelőzésre a hallgatóságát. Mozgalmas és munkás élete hozzájárult az ifjúság egészségmegőrzéséhez, elkötelezett híve és motorja volt a primer prevenciónak, amelynek tudjuk nem azonnal van eredménye, „aki fát ültet, jövőt tervez” Türelemmel és kitartással oktatott és szervezett. Beérik az ültetése!
Kedves Tamás! Nyugodjon békében!
______________________________________________
