Íratlan szabály, hogy az ikonfestő ne rejtse el tudását, hanem adja át a megszerzett tapasztalatokat új tanítványoknak.
Az ikonfestés, imádsággal teli meditáció
Íratlan szabály, hogy az ikonfestő ne rejtse el tudását, hanem adja át a megszerzett tapasztalatokat új tanítványoknak. Ebből az indíttatásból hirdette meg Tonbor Kata ikonfestő szakkörét az Országos Onkológiai Intézetben, rehabilitációs céllal. A Magyar Rákellenes Liga felkarolta a kezdeményezést, és helyet biztosított a nyugalmat, elmélyülést igénylő festőfoglalkozáshoz.
Átlagos kézügyességgel, de annál nagyobb alázattal a téma iránt, fogtunk hozzá életünk első ikonjának elkészítéséhez. Tanárunk, Kata hétről-hétre hallatlan türelemmel magyarázta a szigorú szabályokat, és mutatta be egy ősi festési technika fogásait. Csak természetes alapú porfestékeket használtunk, amelyeket tojásemulzióval vittünk fel a gondosan előkészített alapra. Sokat tanultunk a színek jelentőségéről, az ikonon megjelenő fény, az arany szerepéről, mely nem csak „olyan, mint a fény”, hanem közvetíti az Isteni fény jelenlétét. Elgondolkodtunk az ikon fordított perspektíváján, ahol az enyészpont a nézőnél van, és belőle indulnak szét a vonalak, vagy a mélység nélküli, síkban történő ábrázolásmódon, amely nem evilági valójukban jeleníti meg az Ó- és Újszövetség alakjait és a szenteket.
A foglalkozásokon, festés közben az ikon szellemisége oly módon hatott ránk, hogy magával ragadta gondolatainkat, kizökkentett a hétköznapi gondokból, lecsendesített, megnyugtatott bennünket. Pavel Florenszkij szavaival az ikonfestés „művészi küzdelem és ugyanakkor imádsággal teli meditáció”.
Öt fős csoportunk június óta, 16 alkalommal, 2-2 órát töltött festéssel, majd novemberben elkészültek Szent Miklóst ábrázoló ikonjaink. Az Onkológiai Intézet kápolnájában Péter atya megszentelte munkáinkat, kérve Istent, hogy aki ezekre az ikonokra tekint, közelebb kerülhessen Isten szeretetéhez. Megható pillanat volt mikor a szertartás végén Péter atya rólunk, alkotókról sem feledkezett meg, és mi is áldásban részesülhettünk.
Érdekes dolog ez! Vannak közöttünk mély hittel rendelkezők és útkeresők is, – mint jómagam. A festés alatt újra, meg újra megmozdult bennem valami… talán pont az ikonfestés alatt döbbenek rá, hogy Isten itt is itt van, csak be kell engedni az életembe?!
Januárban folytatódik a szakkör munkája, ahová korlátozott létszámban újabb érdeklődőket várunk, ezzel is segítve a daganatos betegségből gyógyulók rehabilitációját, lelki épülését.
Ezúton szeretném megköszönni tanárunknak Katának a fáradozását és azt a sok szépséget, amellyel gazdagította életünket!
Mészáros Krisztina
