Életmódváltásáról, fizikai, lelki megpróbáltatásairól és a közösséghez tartozás fontosságáról mesél a gégeműtött Léber István.
Tóth Kata cikkét olvashatjátok
 |
Léber István a maga termesztette paprikával. Az alsóújlaki kertből való, ahol szőlőt is művel. 260 tő növekszik, a termést eladja
Fotó: Unger Tamás |
KÉT VÉGÉN ÉGETTE A GYERTYÁT
– Hála istennek, mozgalmas életem van, sokat csavargok, csak akkor ülök autóba a városban, ha zuhog az eső, különben gyalog vagy biciklivel járok – meséli. Le sem tagadhatná, mennyire aktív. Mióta a párjával, Szántóné Erikával nyugdíjasok, a Vasi Múzeumbarát Egylettel rendszeresen kirándulnak, idén Észak-Olaszországba készülnek. Ahogy az idő engedi, tavasztól őszig az alsóújlaki szőlőbe mennek – a 260 tőkét művelni kell. Viszont jó ideje nem készül bor helyben a gyümölcsből, eladják a termést. Teljes életmódváltás eredménye a mostani vitalitás és erő: a korábban a gyertyát két végén égető férfinak a kezelőorvosa 2011 augusztusában félig tréfálkozva azt mondta: “István, maga fiatal ember, két lehetősége van: ha nem vállalja a gégeműtétet, pár hónapon belül meghalhat. Ha igen, akkor tíz év múlva még mindig elütheti a busz.” Sürgős beavatkozásról kellett határoznia, néhány nap gondolkodási időt kapott. Kiderült ugyanis: gégerákja van. Minden úgy kezdődött, hogy hat éve májusban elkezdett fájni a torka, és a fájdalom nem szűnt meg antibiotikum hatására. A háziorvosa a gégészetre küldte, CT-re, ami július elején még negatív eredményt hozott, augusztusban a szövettani vizsgálat viszont már rosszindulatú daganatot jelzett.
MŰTÉT ÉS FOKOZATOS FELÉPÜLÉS
A korai felismerésnek és a diagnózisnak az esetében hatalmas jelentősége volt. Szeptember 1-jén műtötték, és mivel nagyobb kiterjedésű gégerákja volt, csak a teljes gégekiirtás jöhetett szóba. 25 sugárkezelést kapott a műtét után – hosszú hónapokba telt, hogy testileg-lelkileg összeszedje magát. Emlékszik, közvetlenül a műtét után bement hozzá egy nővér, és határozottan közölte vele: fel kell hagynia minden káros szenvedéllyel, ami a beavatkozásig juttatta. Azokból pedig volt bőven: dohányzás – napi két-három doboz cigaretta -, munkahelyi stressz, éjszakázás, alkohol, környezeti ártalmak – a gépiparban dolgozott sokáig. És döntött: életmódot vált. Igaz, az operáció után egy évig álmában még rendszeresen dohányzott.
ÚJ MÓDON TANULT MEG BESZÉLNI
Közvetlenül a műtét után, még a kórházban ajánlották neki: csatlakozzon az Élgéné Klubhoz (Élet Gége Nélkül – Gégeműtöttek Vas Megyei Szervezete), a Rákellenes Liga szombathelyi alapszervezetéhez. A klubba, amely a betegek és közvetlen hozzátartozóik segítésére alakult, belépett ő és a társa is. A tagoknak hálás: bármikor panaszkodhatott, ha az esett jól, és feltöltődhetett a sorstársak társaságában. A párjának, Erikának pedig azért, mert mindig mindenben támogatta. Az orvosoknak is sokat köszönhet. A klub szakmai vezetőjéhez, dr. Halász Gyöngyi fül-orr-gégészhez például beszédterápiára járt. Rengeteg türelemre, kitartásra volt szüksége: meg kellett tanulnia új módon beszélni és az új művi légnyílásának, a sztómájának a szakszerű kezelését is el kellett sajátítania. A sztómát a gyógyulás után a betegek igyekeznek eltakarni. A port, a szennyeződést is távol kell tartani a nyílástól: Istvánnak kézzel faragott, szarvasagancsból nyakékei vannak – amellett, hogy védik, súlyt raknak a sztómát védő szivacsra.
István most hatodik éve tünetmentes. Önkéntes tanfolyamot végzett – ahol tud, maga is segít sorstársainak, akiknek azt üzeni: bízzanak az orvosokban, elsősorban tőlük szerezzenek információt és ne a kuruzslóktól, akikkel tele van az internet. És azt is: válasszák az egészséges életmódot, saját maguknak tartoznak ennyivel.
Tóth Kata