A Gödöllői Alpaszervezet beszámolója
A túrára időben megérkeztünk a vasútállomásra. Laci és én képviseltük a Ligát. Barátaink Zsuzsa, Tibor és Andris tartottak. A pontos időt megvártuk és ezután indult el kis csapatunk a hideg időben. Szondi szarkofág, Szentháromság-oszlop, Árpádházi Szent Erzsébet templom külső megtekintése után be is jutottunk. A templomot éppen érkezésünkkor nyitották. 1734-ben, barokk stílusban épült és amint látható szépen gondozott. Indultunk tovább és a Szent Vendel kápolna megtekintése után jó hangulatban igyekeztünk kifelé a faluból. Az apródok útja tanösvény éppen jó volt nekünk a széles útjával, pincesorával, ismertető tábláival. A Hévíz-patak árnyas völgyével szegélyezve értük el a Schaffer-kutat. A kút környéke nagyon rendezett, padokkal, asztalokkal, WC-vel, szemetessel ellátva, csodás nagy fák árnyékában. Itt pár perc pihenő után, nagy levegőt vettünk és elindultunk most már komolyan a vár meghódítására. Szépen, ütemesen lépdeltünk felfelé, majd a lankásabb úton megközelítettük a vár alját. Útközben sokféle gombát is láttunk. Az első az gyűrűs tuskógomba, viszont a közelében sárga kénvirággomba. A helyükön maradtak. Felfelé menet nagy őzláb gombákkal találkoztunk, no ők már a papírzacskóba kerültek nagy örömünkre. Nem csak ők ketten, hanem rendesen megtelt a tasak! Haladtunk felfelé, meg-megállva a meredek kaptatón, majd a Szondi emlékművel találtuk szembe magunkat, padokkal és asztallal, amit hírtelenül el is foglaltunk. Ittunk, ettünk néhány falatot, majd a vár bevételére buzdítottam a kis csapatot.
Óh, és tervem szerint a könnyebb úton mentünk, de az ösztönöm a mászós részre vitt volna, hiszen többször is itt mentünk fel, de ma már nem lehet. Lezárt építési terület, mert sajnos omladozik. Így mentünk a jelzett úton a vár belsejébe. Csodás panoráma tárult elénk a Börzsöny hegyeire és a Szlovák Érchegységre. A várban beírtam a csúcskönyvbe mindenki megelégedésére. Szondi emlékfal és “sírja” előtt kicsit elidőztünk, majd kivezettem őket a várból. Nem tudták még mi vár rájuk, mert a kiírásban nem szerepelt más. Szépséges bükkösben haladtunk lefelé. Jó fél óra gyaloglás után széles fák szegélyezték utunkat és jó pár mérges gomba faj. Egyébként ezek a legszebbek! No ezután picit meredek következett, de mindenki szépen lejött e szakaszon és jó ütemben haladtunk lefelé. Elértük a Kútberki turistaházat majd pár perc múlva egy szépséges víztározót melyben a halacskák csapatostul vidáman fickándoztak. Visszatekintve a Börzsöny zöldellő csodás vonulatára, szóval néhány percig csak úgy elmélyültünk a táj varázsában. Itt már sütött ránk a nap, de lágy szellő lengedezett körülöttünk, így nem volt túl meleg. Néhány száz méter múlva megtekintettük a rejtélyes Szondi alagutat, melyről manapság is sok legenda kering. A patakon átkelve értük el a szépen rendben tartott Csitári-forrást és kápolnát. Itt egyébként egy gyilkos galóca „erdő” van, csodás, irodalmi példányokkal. Szóval mindent a szemnek! Ismét időztünk, ittunk a csodatévő vízből, nézegettük a zarándok helyet és örültünk ez élménydús napnak. Kiérve állatpark mellett haladtunk el, majd elértük a 2-es utat. Átkelve a kerékpárúton folytattuk a gyaloglást a falu felé. Drégelypalánk kis falu, de nagy múlttal.
Sikeres, szép nap volt mindenki megelégedésére.
Óh, és tervem szerint a könnyebb úton mentünk, de az ösztönöm a mászós részre vitt volna, hiszen többször is itt mentünk fel, de ma már nem lehet. Lezárt építési terület, mert sajnos omladozik. Így mentünk a jelzett úton a vár belsejébe. Csodás panoráma tárult elénk a Börzsöny hegyeire és a Szlovák Érchegységre. A várban beírtam a csúcskönyvbe mindenki megelégedésére. Szondi emlékfal és “sírja” előtt kicsit elidőztünk, majd kivezettem őket a várból. Nem tudták még mi vár rájuk, mert a kiírásban nem szerepelt más. Szépséges bükkösben haladtunk lefelé. Jó fél óra gyaloglás után széles fák szegélyezték utunkat és jó pár mérges gomba faj. Egyébként ezek a legszebbek! No ezután picit meredek következett, de mindenki szépen lejött e szakaszon és jó ütemben haladtunk lefelé. Elértük a Kútberki turistaházat majd pár perc múlva egy szépséges víztározót melyben a halacskák csapatostul vidáman fickándoztak. Visszatekintve a Börzsöny zöldellő csodás vonulatára, szóval néhány percig csak úgy elmélyültünk a táj varázsában. Itt már sütött ránk a nap, de lágy szellő lengedezett körülöttünk, így nem volt túl meleg. Néhány száz méter múlva megtekintettük a rejtélyes Szondi alagutat, melyről manapság is sok legenda kering. A patakon átkelve értük el a szépen rendben tartott Csitári-forrást és kápolnát. Itt egyébként egy gyilkos galóca „erdő” van, csodás, irodalmi példányokkal. Szóval mindent a szemnek! Ismét időztünk, ittunk a csodatévő vízből, nézegettük a zarándok helyet és örültünk ez élménydús napnak. Kiérve állatpark mellett haladtunk el, majd elértük a 2-es utat. Átkelve a kerékpárúton folytattuk a gyaloglást a falu felé. Drégelypalánk kis falu, de nagy múlttal.
Sikeres, szép nap volt mindenki megelégedésére.
lejegyezte: Mezeiné Dobó Klári túravezető
