2016 februárjában fürdés közben véletlenül fedeztem fel egy csomót a mellemben. Mivel fájt, izgalom nélkül mentem el másnap a sebészetre, ahol beutalót kaptam egy komplex emlő vizsgálatra. Egy hét múlva a mammográfia utáni uh vizsgálaton szembesültem a diagnózissal ( rosszindulatú mellrák ). Ott helyben csináltak gyorsan egy vastagtűs biopsziát is. Az eredményre várnom kellett volna 2-3 hetet, de szerencsémre – és az ismeretségi körömre, az eredmény gyorsabban megérkezett – a sebésztől addigra már kaptam időpontot a műtétre, sőt meg is operáltak. Emlőmegtartó műtétem volt ( őrszem nyirokcsomó – az eltávolított 2 nyirokcsomó szövettanilag negatív lett) A műtét után 3 héttel jelentem meg az onkológiai bizottság előtt. Majd rá egy hétre megkezdtem a 8 kemoterápiás kezelést, ami fél évig tartott. Mellékhatásai a kezeléseknek természetesen voltak – széles skálát produkáltam belőlük – de megtanultam velük együtt létezni. A nyár folyamán beültetésre került egy port katéter nevezetű eszköz, amiért így utólag hálás vagyok, mert megkíméltek rendkívül sok fájdalmas szurkálástól. Szeptemberben elkezdtem a sugárkezelést, amit 15 alkalommal kaptam. ( egy kezelés alatt két dózist), illetve a hormonkezelés tablettás részét ( az injectios kezelést a kemoterápia első napján indították el ) Mivel HER2 pozitív daganatom van/volt 17 darab Herceptin kezelést is kapok, amiből 2 még hátra van.
A kezelések alatt nem dolgoztam, a pihenésre és a gyógyulásra szerettem volna koncentrálni, de a sugárkezelés után úgy éreztem szeretnék dolgozni. Így 1 hónapra rá már megint a műtőasztal mellett álltam ( műtősnőként dolgozom ). Sőt idén januárjától már éjszakázom is, amit nagyon jól viselek.
A diagnózis felállításától kezdve hiszem, hogy meg fogok gyógyulni, az életvitelemet, a gondolkodásmódomat pozitív irányba próbálom azóta is terelni. Nem féltem segítséget kérni, mikor úgy éreztem én magam ehhez nem vagyok elég. Teljes életet élek, boldog vagyok.