Petefészekrák

Petefészekrák

Világszerte közel 200.000 nő (ebből kb. 60.000 Európában és 20.000 az Egyesült Államokban) betegszik meg évente rosszindulatú petefészek daganatban, másnéven petefészekrákban (orvosi szakkifejezéssel: ovarium carcinomában), amely nőknél a 6. helyen áll a leggyakoribb rosszindulatú elváltozások között. A petefészekrákos nők közel 75%-a hal meg évente ebben a betegségben. Figyelembe véve az érintettek számát a nőgyógyászati daganatok közül a petefészekrák a leggyakoribb halálok. Az idősebb nőknél gyakoribb a betegség kialakulása, mint a fiatalabbaknál; az átlagos életkor kb. 60 év. Az esetek túlnyomó többségében a betegséget kiváltó okok ismeretlenek. Az esetek kb. 5 -10 %-ában a petefészekrák kialakulása familiáris eredetű, és genetikai változásokra vezethető vissza (az ún. BRCA gén mutációira).

Diagnózis

Kezdetben a petefészekrák nem okoz panaszokat; korai szakaszban ezért általában csak véletlenül diagnosztizálják. Jelenleg nem áll rendelkezésre megbízható módszer az ovarium carcinoma korai felismerésére. Ezért a betegség nagyon gyakran már kiterjedt a diagnózis időpontjában. A petefészekrák a környező szövetekre ráterjedve károsíthatja azokat. Továbbá áttéteket (metasztázisokat) adhat: különösen a hasüregbe és a nyirokcsomókba szóródva ott új daganatokat képez. A petefészekrák leggyakrabban a hashártyát (peritoneumot) és a beleket támadja meg. A daganatsejtek azonban a nyirokrendszer és a véráram útján a test távoli részeibe is szóródhatnak. Petefészekrák gyanúja esetén az orvos először a kórelőzményekről kérdezi ki a beteget.

Ezt követően a kórisme (diagnózis) felállítása céljából egy nőgyógyászati vizsgálatra kerül sor, amely kiterjed a petefészkek és a hasüreg ultrahang vizsgálatára is. Meghatározásra kerül a vérből egy daganatjelző anyag, az ún. CA125 tumor marker. A magas tumor marker szint nem biztos jele a ráknak, mivel nemcsak rosszindulatú folyamatok esetében emelkedhet meg. Egyedi esetekben további képalkotó eljárások, pl. komputer tomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) is szóba jönnek a diagnózis további pontosítására. A petefészekrák teljes bizonyosságal azonban csak sebészeti úton (laparatomiával) és mikroszkópos vizsgálat céljára történő szövetminta vétellel (biopsziával) állapítható meg.

Prognózis

A betegség lefolyása elsősorban attól függ, hogy milyen szakaszban ismerték fel. A korai, I. stádiumban a betegek több mint 80 %-a gyógyítható. Előrehaladott stádiumokban a gyógyulási esélyek akkor a legjobbak, ha valamennyi látható daganatot sikerült sebészeti úton eltávolítani. Előrehaladott stádiumokban sok betegnél tapasztalható visszaesés (kiújulás, relapszus), a betegség kiújulása (ún. rekurrens daganat), a kezdeti terápiás sikerek ellenére. A daganat újra növekedi kezd és ezért ismételten kezelni kell. A további kezelést több tényező befolyásolja, például, hogy milyen régen történt az előző kezelés és hogy a daganatot ez milyen mértékben csökkentette.

Sebészeti megoldás

A petefészekrák terápiájának első lépése a daganatos szövet lehető legteljesebb sebészeti eltávolítása. A további kilátások annál jobbak, minél kevesebb a maradék (reziduális) daganat. A szokásos sebészeti eljárás során eltávolításra kerül a méh (hiszterektómia), petefészkek és a petevezetékek (szalpingooforektómia és adnektómia), továbbá a hashártyaredő, másnéven cseplesz (omentektómia) és a nyirokcsomók (limfadenektómia). Ezekben vizsgálják a daganatos sejtek előfordulását is, amely meghatározó a további kezelés szempontjából. Nemritkán egyes, a daganat által megtámadott bélszakaszokat is eltávolítanak. A műtétet követően csaknem minden esetben szükség van gyógyszeres kezelésre (kemoterápiára).

Kemoterápia

A kemoterápia célja a szervezetben maradt valamennyi daganatsejt elpusztítása. A kemoterápiát egy meghatározott ideig, általában kb. 5 hónapon át alkalmazzák. A kezelés ciklusokban történik, azaz a kezelési időszakokat mindig hosszú regenerációs szakaszok választják el egymástól. Jelenleg két gyógyszer, egy platina származék (karboplatin) és egy taxán (paklitaxel) kombinációja tekinthető a sebészeti megoldást követő standard terápiának (elsővonalbeli kemoterápia). Bár sok beteg daganatmentessé válik a műtét és a kemoterápia után, a veszély ezzel még nem múlik el. Sok betegnél következik be visszaesés (relapszus), a daganat kiújulása. A relapszusig eltelt időtől függően újabb műtét vagy kemoterápia válik szükségessé. Hogy az adott esetben melyik beavatkozást választják, az több tényezőtől függ: Mely panaszokat kellene leginkább megszüntetni?

Hogyan viselte a beteg az első kezelést? Hogyan reagált a kezelésre? Milyen hosszú idő telt el az első kezelés befejezése és a visszaesés között? Ha ezeket a kérdéseket sikerül megválaszolni, sor kerülhet a beteggel való egyeztetésre, hogy a javallat egy újabb sebészeti beavatkozás és azt követő kemoterápia, vagy önmagában alkalmazott kemoterápia legyen-e. A gyógyszerek megválasztása is a fentiektől függ.

Az elmúlt évek során a klinikai vizsgálatokban megpróbáltak javítani azon a helyzeten, hogy bár az elsődleges terápia (műtét és kemoterápia) befejezése után sok beteg klinikailag és a képalkotó eljárásokkal vizsgálva tumormentessé válik, többségüknél ennek ellenére kiújul a daganat. Így például a kemoterápia meghosszabbításával vagy kettőnél több gyógyszerrel történő kiegészítő kezeléssel próbálkoztak. Sajnálatos módon az eddig rendelkezésre álló adatok alapján ezek nem vezettek a hatékonyság növekedéséhez.

Új megközelítések

Alapvetően új terápiás megközelítést jelent a sikeres elsődleges kezelést követő vakcináció, a relapszus kivédésére. A jelenleg klinikai fejlesztés alatt álló abagovomab vakcinát alkalmazva az immunrendszer képessé válik arra, hogy felismerje és megtámadja azokat a daganatsejteket, amelyek felszínén a petefészekrákra jellemző CA 125 fehérje megjelenik. Így reménykedhetünk, hogy az immunrendszer meg fog birkózni a maradék daganatsejtekkel, és ezáltal kivédi a betegség kiújulását. A vakcinával szerzett első tapasztalatok biztatóak arra nézve, hogy a vakcináció képes lesz elodázni a betegség kiújulását.

A megfelelő fekvőbeteg gyógyintézet

Különösen fontos, hogy a betegeket olyan onkológiai centrumban, klinikán vagy kórházban kezeljék, ahol a daganatos betegség kezelésében megfelelő tapasztalattal rendelkeznek. Ezek a helyek vesznek részt a klinikai vizsgálatokban is. Egy tapasztalt orvos képes megítélni a műtét során, hogy az adott esetben milyen sebészeti és egyéb beavatkozások szükségesek a továbbiakban.

Petefészekrák
4 | 4 szavazat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

CLOSE
CLOSE