Javaslom, hogy minden fiatal nő olvassa el Tóth Icó könyvét és tanuljon belőle szeretetet, helytállást és merítsen belőle erőt, ha érintett.
Igen tanulságos könyvet írt a szerző, aki egy méhnyakrák túlélő. A könyv eltér a hasonló témájú könyvektől, mert amellett, hogy igen részletes tájékoztatást ad arról, hogy miként éli meg egy fiatal nő a rákbetegséget, hogyan próbál alkalmazkodni, együttműködni, tájékozódni a kérdésben, még igen konkrét gyakorlati tanácsokat is ad lehetséges betegtársainak arról, hogy a betegség egyes szakaszait ő hogyan kezelte, kik segítettek neki és milyen eredménnyel.
Mindezek mellett nagyon tanulságos, hogy ő, bár minden orvosi segítséget megkapott, mégis sokszor úgy érezte, hogy az egészségügy egyes közreműködői magára hagyták, nem adtak kellő információt, kvázi tárgyesetbe tették.
Olvasmányos és elgondolkodtató az, ahogy beszámol betegsége, gyógyulása egyes szakaszairól, a személyes rehabilitációjáról a mindennapi életben és megfontolandóak azok a tanácsai, amiket át szeretne adni minden lehetséges betegtársának.
A könyv azért is aktuális, mert Magyarországon évente több mint ezer méhnyakrákos beteget fedeznek fel és közel ötszázan meghalnak ebben a betegségben, pedig ez a betegség részben fiatalkori védőoltással megelőzhető és rendszeres rákszűréssel időben, gyógyítható stádiumban felfedezhető. Az az évi ötszáz méhnyakrákos, aki itt hagyott bennünket, felesleges áldozat. Ők a tudatlanság és a felelőtlenség áldozatai. Nem tudják, hogy van védőoltás és van nőgyógyászati rákszűrés, vagy ha tudják, nem veszik igénybe, nem mennek el.
A tudatlanság és felelőtlenség mellett még a szegénység is motiválja ezeket a szomorú számokat, ugyanis a védőoltás ára magas és a társadalombiztosítás nem tudja téríteni.
Javaslom, hogy minden fiatal nő olvassa el Tóth Icó könyvét és tanuljon belőle szeretetet, helytállást és merítsen belőle erőt, ha érintett.
Budapest, 2013. január 31.
Prof. dr. Simon Tamás
a Magyar Rákellenes Liga elnöke
