Ady receptre – a Medve Színpad előadássorozata az Országos Onkológiai Intézetben

Folytatódik ADY-RECEPTRE című sorozatunk az Országos Onkológiai Intézet és a Magyar Rákellenes Liga szervezésében.

Az előadások nyilvánosak, a belépés díjtalan, minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Az előző előadásról: 2016. szeptember 14-én szerdán a Vallay-fesztivál díjas előadást láthatta a nézőközönség A KÖZNAPIRÓL ÉS A LÁTOMÁSRÓL – színházi est egy szereplőre és egy hegedűsre Márai Sándor Füveskönyve alapján. „Nem tudós könyv ez, csak olyan, amilyet az elemiben tanítanak. Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és nem röstelli, hogy téved a részletekben. Mert ember. Olyasféle lesz hát ez a könyv, mint a régi füves könyvek, melyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. S aki jobban tudja, mondja jobban!” Márai Sándor. Szereplő: Benkő Nóra színművész, hegedűn közreműködött: Baranyi Zoltán, szerkesztő-rendező: Halmy György, zeneszerző: Balázs Barnabás. Az előadásból itt láthatnak ízelítőt:

A következő előadás október 6-án, csütörtökön 17 órakor lesz, címe: Lenni, lenni, lenni

Szereplők: Bánfi Kata, Egyed Brigitta, hegedűn közreműködik Sárközi Dávid, szerkesztő-rendező: Halmy György.
Helyszín: Országos Onkológiai Intézet (Budapest, Ráth György u. 7-9.). Eckhardt terem

okt6

Halmy György írása az előadásról:

“A rendezői koncepció a Medve Színpad előadásaiban mindig próbál a játszó színész alkatához igazodni. A színház rítus jellege előadásainkban egyre hangsúlyosabb. A következőkben leírt rövid gondolat összefoglalás megéreztetheti, a mai lét minden megnyilvánulása, szellemi összetettsége Adys- módon jelenlévővé válik. A megkettőzött, megháromszorozódott mai ember lenyomata, egyszerre a kópés igaz valónk, a bölcselkedő igazlátóval és a bennünk jelen levő belső zenénk jelenléte, ami meghatározza előadásunkat! A nő a fiatal lány akit Bánfi Kata játszik és az őt árnyékként kísérő lelki és testi mozdulat-énje a Medve Színpad új tagja, Egyed Brigitta Ők azok a zenész-hegedűs Sárközi Dávid mellett, akik végig élik azt a belső utat amelyet jól érzékeltetnek a következő sorok.

„Lenni kell, lenni, lenni” – szívekbe találnak a súlyos kezdő szavak „Élünk, vagy nem?”- hasít a csöndbe a kérdés, amit talán ugyanígy már többször föltettünk magunknak. „Tartsd magad” – ó, ezt tudjuk, már elég régen erről szól az életünk.

És mégis: „Szép az Élet, ha sugárzik,/ Szép az Élet, hogyha másik,/ Szép az Élet, ha hibázik/ S szép a Halál, ha sírt ás itt.” – értjük ezt is nagyon. „Hunytán, fogytán van már a tűz./ Orv gallyakat nem tudok szedni:/ Megtanulom: milyen öröm/ Dideregni.” Visszatekinthetünk az életünkre. Szó szerinti és átvitt értelemben is.”

„A belsőnkkel való találkozás mindig nehéz, nem csak az életben, a színpadon is. Ady ezen összeállításban lehetőséget teremt a mindig, vagy általában titkolt bensőnk megjelenítésére. Ehhez Bánfi Kata mellett egy erőteljesen karakteres színészegyéniség teremt olyan érzékletes világot, amely a bennünk lakozó másik felünket sztereotípiák, sablonok nélkül, rendkívül eredeti módon mutatja meg. Nem a már színházban is oly sokszor ábrázolt jó és rossz oldalunk van jelen, vagy valami ilyesmi. Együtt is működik, tükröt is tart egymásnak a két felünk. Játszanak, olykor mókáznak, komédiáznak, megértik egymást, majd eltávolodnak, békét kötnek, kiábrándulnak, mégis szeretik egymást. A „mindezt én is átéltem” érzése kerít hatalmába, a „mennyire igaz” , hogy én mennyit gondolkoztam az életemen. Most helyettem kimondja más, amit eddig nem tudtam megfogalmazni, pedig sokszor érzékeltem az igaz valómat. Milyen jó, hogy eljött az idő tudatosul bennem sok minden. Nagyon boldogságos mindez!

„Bár megszépülne, jobbulna a világ” – sóhajtunk együtt, ahogy Ady Mégsem, mégsem, mégsem című versében. Teheti azért bármelyikünk, ami Az ősz dicsérete című versben áll: „Este a csillagos eget nézve,/ Felidézhetsz meséket,/ Amiket egykor hallottál,/ Amikor tiszta és jó voltál.” Mert mind azok voltunk valamikor. Talán még most is.

Ahogy Az örök gyermekség c. vers mondja: „Újra-újra/ Megborzaszt az emberi rosszság,/ Szepegéssel/ Borzalomba fúlva.// Kérded, kérded:/ Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?/ S jön a válasz/ S a választ nem érted.”

Magammal és másokkal békélni tanítanak a versek és a tekintetek, mikor A bűnök kertjében járunk. „Óh, bűneim, bár csak megtartanátok/ Annak, aki megbocsátni tud,/ Ki csöndesen bízó, nem hazug”… mert „Jobb nem vagyok, mint annyi sok más,/ … Bennem van a kornak erénye/ S bennem van minden léhasága”… bennem, benne, bennük, – bennünk.”

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

CLOSE
CLOSE